Az Egyház április 25-én a liturgikus kalendárium szerint szent Márkról emlékezett meg, aki a négy kánoni evangélium egyik szerzője. A Paulinum közössége ezen a napon különös képpen is ünnepelt, ugyanis a szeminárium (kollégium) lelkésze, Forgić Marko atya e napon ünnepli névnapját.

Marko atya délelőtt a tanárokat vendégelte meg, este pedig a kápolnában az előlárókkal és a diákokkal szent misét mutatott be szent Márk tiszteletére. A lelkész beszédében méltatta a szent életét, aki gyermek volt, amikor Keresztelő János megkezdte tevékenységét és Jeruzsálemben Jézus Krisztus meghalt és föltámadt. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy Péter, miután csodálatosan kiszabadult Heródes börtönéből, ,,elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”. Márk anyja özvegy lehetett, mert a férjéről soha nincs szó. Házát az első jeruzsálemi keresztények rendelkezésére bocsátotta. Pétert a háznép is jól ismerte, mert az ajtónálló szolgáló, Rodé a hangjáról ráismert (ApCsel 12,11-17). A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott Márk az Úr elfogatásának éjjelén ebben a kertben. Amikor ugyanis az Urat elfogták, és minden tanítványa elmenekült, ,,egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott” (Mk 14,51-52). Márk először Péter apostol, majd Pál apostol követője volt a missziós utakon. A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint ,,Péter tolmácsáról”. Ezzel függ össze evangéliuma is. A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk az az alexandriai egyház alapítója és a város első püspöke, ahol vértanúhalált halt. Velencei kereskedők megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől Velencébe vitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. A szentmise után a rektor, Miocs József atya és a diákok köszöntötték Marko atyát névnapja alkalmából.