Az 1989-es rendszerváltásnak mindenki nagyon megörült. Ez hullámszerűen vonult végig egész Kelet – Európában. Mindenkit öröm töltött el, mindenki tele volt reményekkel és bízott abban, hogy hamarosan minden megváltozik és minden jobb lesz. A 90-es évek elején kitört a háború a volt Jugoszláviában. A reményből nem lett semmi, a jobb helyzet helyett pedig rosszabb lett. A nép legnagyobb része támogatásra szorult.

A 90-es évek elején a Paulinum is válságos helyzetbe került. Megoldást kellett keresni, hogy az intézmény túléljen. Még mielőtt megalakult a Szabadkai Egyházmegye Szeretetszolgálata, a Paulinum vezetősége kapcsolatba lépett előbb a zágrábi, majd a budapesti és a belgrádi Caritasszal. Mi mindig hálával és tisztelettel tartozunk az egykori igazgatóknak, Jelena Brajša asszonynak, Bajzáth Ferenc és Antun Pećar atyáknak, akik elsődlegesen segítettek nekünk. Ezek az egyházmegyei szervezetek mindenek előtt élelemmel és ruházattal támogattak bennünket. Amikor 20 évvel ezelőtt megalakult a szabadkai Szeretetszolgálat (Caritas) éveken át segítségünkre volt, amiben csak lehetősége volt.

Az elmúlt pénteken megemlékezést tartottak a 20 éve működő szabadkai Szeretetszolgálatról. Az ünnepi szentmisén, melyet Msgr. Stanislav Hočevar érsek celebrált számos lelkésszel együtt, ezen mi is részt vettünk és hálát adtunk a jó Istennek mindazért, amit mi az éveken át megértő jótevőktől kaptunk.