A Tekija-i kegyhelyen
A Tekija-i kegyhelyen Nyomtatás
2013. június 06. csütörtök, 11:24

Május 11-én szombaton a szeminárium közössége a szerémségi Mária-kegyhelyre, Tekija-ra zarándokolt, ahol a Szerémségi Egyházmegye egy kórustalálkozót rendezett Szűz Mária tiszteletére. A találkozón a megjelent szerémségi és bácskai kórusok mellett a Paulinum énekkara, a Schola Cantorum Paulinum is fellépet három énekszámmal Msgr. Miocs József rektor vezetésével. A kegyhelyre a szeminaristák elsősorban mint zarándokok érkeztek, Szűz Mária iránti tiszteletünk kifejezéséül és hálából.

Tekija-ról annyit kell tudni, hogy Pétervárad közelében található, a péterváradi Majornak nevezett településrészen kívül, a Duna partján, a belgrádi műút mellett. A középkorban a péterváradi cisztercita apátságé volt, a török hódoltság idején derviskolostor (törökül takija) állt itt, majd kiűzésüket követően, 1693-ban a jezsuiták birtokába került. Minden bizonnyal ők hozhatták magukkal a római Santa Maria Maggiore (római pápai bazilika) kápolna Fekete Madonnájának a másolatát. Tekia hírét és a kegyhely vallásos kisugárzását az is növelte, hogy Savoyai Jenő 1716-ban éppen Havasi Boldogasszony napján, azaz augusztus 5-én aratta a döntő fontosságú péterváradi győzelmet. A legenda szerint a harc már elveszettnek látszott, amikor Jenő herceg a kegykép előtt könyörgött segítségért. És íme csoda történt: nyár derekán, augusztusban hó kezdett hullani, amely a keresztényeket elrejtette a már-már fölülkerekedő törökök elől és így a csata Mária híveinek győzelmével végződött. A kegyhely nemcsak a szerémségi híveknek kedvelt és gyakran látogatott zarándokhelye, hiszen a búcsúk és más Mária ünnepek alkalmával a szomszédos egyházmegyékből is szép számban érkeznek hívek. A most megrendezett kórustalálkozót ünnepi püspöki szentmise előzött meg, amelyet Msgr. Gašparovski Đuro szerémségi megyéspüspök vezetett. A szentmise és a fellépések után a püspök úr vendégei voltunk a kegytemplom melletti zarándokházban. Gašparovski püspök úr szívén viseli és támogatja a Paulinumot és mindig szívesen látogat el közösségünkbe, egyben hív is minket, hogy bármikor arra járunk keressük fel őt.