Az elmúlt szombaton a szeminaristák egy igen szép és tartalmas délután töltöttünk el Ludason , a Ludasi-tó partján. Kirándulásunk egyben tanulmányi nap is volt, hiszen a mindazt,amit láttunk és hallottunk, bővítette ismeretünket. Ludas több szempontból is említésre méltó település. Első írásos adatok 1335-ből valók, amely a települést Ludaspuszta néven említi. A falu ezzel az egyik legrégebbi település a Szabadka környékén és a történeti kutatások is azt igazolták, hogy előbb létezett mint Szabadka. A falut rendkívül széppé, híressé és érdekessé teszi a Ludasi-tó, amely a falu nagy részét felöleli. A tó egy speciális természeti rezervátum és az egyetlen, viszonylag még megőrzött állapotban lévő pusztai tó, ezen kívül gazdag állat-, madár- és növényvilággal. A Ludasi tó élete évezredekre nyúlik vissza, a Ludasi lakosok szokásokkal és érzelmekkel kötődnek hozzá. Gyerekek és a felnőttek is egyaránt kihasználják a tó adottságait, melegebb évszakokban fürdéssel, csónakázással, horgászással, télen pedig korcsolyázással. Mindezt Aladics Tibortól, a Ludasi Helyközösség elnökétől és Sörös Mártától, a Helyi Közösségi tanácsosától és az iskola biológia tanárnőjétől tudtuk meg, akik fogadtak minket. A tanulmányi óra után megtekintettük a tavat, majd ezután egy labdarúgó mérkőzésre is sor került a helyi fiatalokkal. A mérkőzés után falatozás következett a Aladics úr és a helyi közösség jóvoltából. A nap talán legizgalmasabb része a tavon való csónakázás volt, ahol kipróbálhattuk, milyen egy csónakot vezetni és irányítani, közben pedig megcsodálhattuk mindazt, amit az előadásban hallottunk. Szinte már esteledett mire mindenki sorra került csónakázásban. Visszaindulás előtt Bata Szabolcs és Vojnic M. Tomislav érettségizők megköszönték a Aladics Tibor úrnak, valamint a helyi közösségnek képviselőinek a szívélyes fogadtatás, és hogy egy ilyen szép tanulmányi és rekreációs délutánt szerveztek a szeminaristáknak.