A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek és az ifjúság által annyira várt Mikulás-ünnep is és az ehhez kapcsolódó rendezvények. Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, ettől kezdve egy rokona nevelte, s ő ismertette meg a kereszténységgel. Megtérése után Miklós jótékony célokra osztogatta szét örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került, de életben maradt, és részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, s tettei miatt már életében szentnek tartották. 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé vált és a középkor óta a tizennégy segítő szent közé sorolják őt. A Szent Miklós nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz, mint népszokás. A Paulinumban is a szeminaristák egy ünnepi műsor keretében ünneplik meg Szent Miklós ünnepét. Az eseményre December 5-én kerül sor, amelyre minden osztály egy műsorszámmal készül, melyet a közösségnek bemutatnak. E mellett énekek, és szavalatok is elhangoznak, valamint történetek Szent Miklós életéből. Az ünnepségen minden évben egy érettségizős diák Szent Miklósnak öltözve kiosztja az ajándékokat a szeminaristáknak annak mértékében, hogy ki milyen eredményeket ért el a tanulás és a szorgalom szempontjából.