A nagyböjti idő hamvazkodással kezdődik. A hamvazkodás az őskeresztények hagyományából veszi gyakorlatát és a hívők fejére hamut szór. Ez a vezeklés jele. Még ma is őrizzük annak emlékét, hogy az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán keresztet rajzol a hívek homlokára, és közben mondja, hogy „emlékezzél meg, hogy por vagy és porrá leszel”. A böjti időszak vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás és az áldozathozatal, amely kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és érte való áldozatvállalást.

A Paulinumban a hamvazószerda bűnbánati és böjti nap és közös szentmise keretében hamvazkodással kezdődik. Rektorunk mutatta be a szentmisét és a szentmise keretében kiemelte, hogy mi egy kis közösség vagyunk, de nekünk is a tanítás szerint hármas céllal kell átélnünk a nagyböjti időszakot. Azt, hogy ez időben többet fogunk imádkozni, megfelelő módon böjtölünk és lehetőségünk szerint szerint alamizsnát adunk a szegényebb testvéreinknek, és így megosztjuk azt, amink van. Ezek által ez a szent időszak arra figyelmeztet bennünket, hogy minél közelebb kerüljünk Jézushoz. Jézus azért vállalta magára a szenvedést, a keresztutat és a halált, hogy mi legalább a nagyböjti időben minél hűségesebben kövessük őt, hiszen Őáltala és Ővele jutunk el az örök boldogságra.