Igen régi és a hívek számára ismert kegyhely a Szabadka mellett található Szentkút (Bunaric). Az írásos emlékek említést tesznek arról, hogy Sándor falu közelében már ősidők óta volt egy forrás, ahol gyakran megpihentek a fáradt vándorok, mivel az a régi Péterváradi út közelében volt. A forrás mellett itatták állataikat a pásztorok is, ugyanis itt volt a közeli falu közlegelője. Az utasok és a juhászok is észrevették, hogy a forrásnak gyógyító ereje van. Az itt lakó pravoszlávok és katolikusok úgy vélték, hogy csodás gyógyulás történt, ezért szent helynek tartották a forrást. Így a hívek már a múlt századokban is számban látogatták a helyet. Ma sincs ez másként. A legnagyobb látogatottság a szentkút búcsúján, augusztus utolsó vasárnapján van. E mellett tavasztól őszig meghatározott ünnepnapokon tartanak szentmisét a szabadtéri oltárnál. Az első kápolnát 1896-ban építették a Szentkút közelében s ekkor kezdődött a szertartásos istentisztelet is ezen a helyen. A feljegyzések szerint itt imádkoztak a Szűzanya pártfogásáért, hogy betegeskedő kicsinyeiket az Isten irgalmába és Mária oltalmába ajánlják. A harmincas évek elején a szerb görögkeleti egyház is kápolnát emeltetett ezen a helyen. A kegyhely a keresztény közeledés és egymásra találás helyévé is vált. A paulinisták is időről időre ellátogatnak a kegyhelyre, így volt ez a közelmúltban is. Valódi zarándoklaton vettünk részt, hiszen a több kilométeres utat gyalog tettük meg Ft. Baranyi László atya vezetésével. A kegyhelyen elimádkoztuk a rózsafűzért, körbejártuk a kegyhelyet, és miután kicsit megpihentünk, fizikailg ha ki is fáradva, de lelkiekben felüdülve, visszatértünk az intézetbe.