Udvardi Eszter magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő 12 éven át tanított a Paulinum Gimnáziumban, 2015-ben vonult nyugdíjba. A tanári pályáról, egykori diákokról, a paulinumbéli munkájáról a gimnázium tudósítója kérdezte.

P: - Kérem, mutassa be életútját.

U. E.: - Csantavérről származom, általános iskolai tanulmányaimat ott, a gimnáziumot Szabadkán, a Bölcsészkart pedig Újvidéken végeztem el. Ezt követően a szabadkai Műszaki Középiskolában helyezkedtem el és 35 éven át ott is dolgoztam, és hivatalosan ebből az intézményből is vonultam nyugdíjba. Közben Ivanović Josip tanár úrnak köszönhetően kerültem a Paulinumba, amely iskolát egy rendkívül békés, csöndes intézménynek találtam az a nyüzsgő fergeteg után ahol korábban volt szerencsém dolgozni. Tanári pályám, sőt mondhatom, hogy életem legszebb 12 esztendeje volt a Paulinumban töltött idő. Új élményekkel gazdagodtam, és nagyon sokat tanultam is. Bár én egész életemben vallásos voltam, de a tanároktól, az intézményben dolgozó papoktól, sőt még a diákoktól is tanultam.

P: - Hogyan hasonlítaná össze a két intézményt, ahol tanított, illetve az alkalmazott tanítási módszereket?

U.E.: - Abban az iskolában más volt a légkör. Egy nyüzsgő, nagy létszámú osztályokkal működő intézmény volt, ahol némely évben 38 diák tartozott egy tagozatba. Ahhoz képest itt szinte minden tanulóval egyéni munkát valósíthattam meg, mindenki kérdésére, válaszára jutott elég idő a tanítási órákon. A diákok a Paulinumban sokkal fegyelmezetebbek, illemtudóbbak, ugyanakkor hiányoltam az olvasás iránti igényt, az szeretetét. Ezt igazából a számítógépes világ vívmányainak tulajdonítom, mert a gyerekek lassan-lassan elfelejtenek olvasni, beszűkülnek. Csak az internet a technika világa érdekli őket. Természetesen kivétel akad itt is. Főleg jó képességű, művelt, kiváló fogalmazókészséggel rendelkező tanulókkal ismerkedtem meg, akik csodálatos diplomadolgozatokat írtak.

P: - Milyen elveket igyekezett követni a munkája során? Vannak-e diákok, akikre ma is szívesen emlékezik?

U. E.: - Mindig arra törekedtem, hogy ne csak tanítsak, hanem neveljek is. A jó, a szép és a pozitív világszemlélet irányába igyekeztem terelni a diákjaimat. Csak ők a megmondhatói, hogy mennyire jártam sikerrel. Én mindenesetre hálát adok Istennek, amiért nagyszerű kollégákkal, jó gyerekekkel, ideális körülmények között végezhettem a dolgom a Paulinumban. Megnyugtató volt a számomra, hogy az igazgató úr minden nap ott volt velünk, feszültségektől mentesen, családias légkörben zajlottak az órák, teltek a napok. Zsunyi Tibor, Tojzán László, Mészáros Oszkár, Tapolcsányi Emánuel, Béres György mind-mind sikeres felnőttek lettek, szívesen emlékezem rájuk. Búcsúk alkalmával gyakran találkozunk, ilyenkor beszámolnak az életük alakulásáról. Egyszer minden véget ér, így a tanári pályám is, sajnos a betegségem is hozzásegített, hogy meghozzam a döntést, miszerint 2015/2016-os tanévtől visszavonulok.