A Paulinum Gimnázium és Szeminárium kápolnájában az éves szentségimádási nap január 31-én van. Mint köztudott, a Egyház minden egyházmegyéjében néhány nap kivételével a naptári év folyamán előre meghatározott sorrend szerint minden plébánián, imaházban vagy kápolnában napos szentségimádást tartanak. A monstranciában kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása minden időben a Krisztus visszajövetelét virrasztva váró hívők alapmagatartása. Az eucharisztikus színek alatt valóságosan jelenlevő egész és teljes Krisztus, az Isten és ember előtti hódolat kifejezi az Úr iránti tiszteletünket, hűségünket és elkötelezettségünket, és végezzük engesztelésül az Eucharisztiát ért bántásokért, közömbösségért.

A Katolikus Egyház Katekizmusa a következőt írja a 1380. pontban: ”Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel Ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, és pedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: „Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk.”

Intézetünkben a szentségimádás ünnepélyes szentségkitétellel vette kezdetét, majd a nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett Szentség elé, amely előtt litániákat, elmélkedéseket tartottak, és rózsafüzért imádkoztak, majd ezt követte a szentmise, amelyet rektorunk vezetett. Ezen a napon az intézet beosztása szerint ugyancsak lelkinap is szokott lenni. Ez alkalommal ddr. Rokay Zoltán nyugalmazott pap, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar egykori professzora tartott előadást a tanulóknak. Egykoron ő maga is e falak között tanult. A diákok számára diákkori élménybeszámolókat mondott, amelyek révén bátorította őket.