A böjti idő derekán vagyunk már. Az első napon, amely a liturgikus szertartás során történő hamuval való megjelölés után hamvazószerdának neveznek, a kápolnában szentmise keretében hamvazkodtunk, és ezzel meg is kezdtük a negyvennapos böjtöt. A hamuval való megjelölés az ószövetségi ember előtt is ismeretes, amely révén a gyászt és a bűnbánatot fejezte ki. A kereszténységben  a korai egyház bűnbánati rítusára vezethető vissza, amikor is a nyilvános bűnbánókat a kánoni bűnbánat szertartása keretében hamuval jelölték meg, majd az ádámkapun át kivezették őket a templomból.  II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval jelöljék meg e napon. A szertartáson a pap az előző évi virágvasárnapon szentelt barka hamujával jelöli meg a hívek homlokát. A szertartást végző személy, míg hamuval keresztet rajzol, vagy azt a fejre szórja a következőket mondja: “Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” vagy „Emlékezzél meg  ember, hogy porból lettél és porrá leszel!”. A hamú nem csak a bűnbánatra, hanem  az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A nagyböjtben a Paulinum kápolnájában a szerdai és pénteki napokon keresztútat végzünk, és csütörtökön este szentségimádást és elmélkedést.