Ez év februárjában  a zord tél nagy károkat okozott a Paulinum Szeminárium épületén. Hogy milyen volt a tél, ehhez nem kell külön magyarázat, hiszen mindenkit megviselt. A nagyobb problémák viszont a hó olvadásakor kezdődtek. Így volt ez a Paulinum épületével is, amikor olvadáskor a víz utat keresett magának és talált, de nem ott ahol kellett volna, hanem ott, ahol nagy bajt okozott. Beáztak a hálószobák, az erkélyről visszafolyt a víz, a vezetékek pedig az ebédlőben vizes foltokat hagytak. A legnagyobb kár a kápolnánkat érintette. A tetőszerkezet nem vezette le a vizet és a víz befolyt a kápolnába. Ezek után a kápolna felújításra szorult. A Szentírás szerint „kopogjatok és ajtót nyitnak nektek, kérjetek és adatik nektek”. Mi is így voltunk és a sok baj után hálát adtunk Istennek, hogy meghallgatókra találtunk és megkötöttük a szerződést egy vállalattal a javításokra. Mindezek után, a nyár folyamán, megkezdődtek a javítási munkálatok. A javítások és felújítások, a tetőszerkezeti, mennyezeti, világítási testek és festészeti munkálatokból állottak. A munkálatokat a tetőszerkezettel kezdték a mesterek és mivel felelőtlenek voltak a júliusi vihar felemelte a tetőt, a felhőszakadás viszont elöntötte a kápolnát. Mindezek után a kápolnánk teljesen használhatatlan lett. Kápolna nélkül viszont egy egyházi intézmény nem működhet. Ezért az iskola kezdetéig a kápolnánkat fel kell újíttatnunk és javíttatnunk. Most újabban ismét kopogtatnunk kell és alapítványokhoz, személyekhez, jótevőkhöz és a hívekhez kell fordulunk. Segítőkész egyének máris jelentkeztek és a felújítási munkálatok nagyban folytak. Remélhetőleg a legfontosabb munkálatok, a szeminaristák visszajöveteléig és az iskolakezdésig befejeződnek.