Egyházunk legnagyobb ünnepe a Húsvét, hiszen Szt. Pál apostol szerint, ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi hitünk. Húsvét után a liturgikus év legkedvesebb ünnepe a Karácsony. Ez az ünnep a béke, a szeretet és család ünnepe. Mind ennek a központja a Gyermek Jézus, Akit az Atyaisten azért küldött közénk, hogy minden jóakaratú embert megmentsen és megváltson. A próféták őt előre hirdették és várták. Ezért a Karácsony előtti időszak az előkészület és a várakozás időszaka, melyet adventnek nevezünk.

A Paulinum Szeminárium és Gimnázium fennállása óta, évről-évre adventi estéket szervez, hogy a szeminaristák minél jobban felkészüljenek az Istengyermek ünnepére. Az adventi estéket a Paulinumban mindig egy másik atya tartja. Az esték tulajdonképpen igeszolgálatból állnak. Éneklésből, olvasmányból, imából és elmélkedésből. A liturgia fénypontja az égő gyertya, melyet az alleluja éneklése előtt az elhomályosult kápolnában behozza egy prófétának öltözött szeminarista. Ennek jelentősége, hogy a sötétségben megjelenik a világosság. A világosság a Krisztus, az örök fény, aki beragyogja az egész világot.

Az adventi estéket Ft. Tojzán László, Ft. Vogric Josef és Ft. Paskó Csaba tartották. Az utolsó estét, szokás szerint maga a főpásztor, Msgr. Pénzes János püspök úr tartotta. A püspök beszédében méltatta e szép szokást, melyet a Paulinum hagyományosan megtart, továbbá magyarázta az előkészületi időszak értelmét és a végén jókívánságát fejezte ki az ünnepekre. Az adventi estéket minden alkalommal hangulatosabbá tette a Schola Cantorum Pauliunum Énekkar és a kis hangszeres együttes.