Nagyböjt a lelki elcsendesülés, az imába való elméjülés, a lemondások és az áldozat vállalások időszaka. Ilyenkor minden keresztény komolyan gondol vissza Jézus negyven napos pusztai böjtölésére és Jézus példájára megpróbál hasonló módon cselekedni. Többet imádkozik, többet elmélkedik Istenről és felülvizsgálja felebaráti szeretetét. A böjti időben lemondunk kisebb – nagyobb dolgokról és őszintén elgondolkodunk azon, amit az Úr Jézus mondott „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen”(Mt. 26,41).

Mi paulinisták, úgy mint az egész világ kereszténysége, hamvazkodással kezdtük meg a nagyböjti időszakot. Az egész nagyböjti időben, arra emlékezünk amit hamvazkodáskor hallottunk: „Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot.”

Hamvazószerda óta minden héten különböző nagyböjti ájtatosságokkal emlékezünk meg Krisztus Urunk kínszenvedéséről, keresztútjáról és haláláról. A keresztutat leginkább hagyományos módon végezzük, egyes állomások ismertetésével és odaillő szöveggel, illetve énekkel. Ettől eltérően a keresztúti ájtatosságot úgy is végezzük, hogy a stációk állomásait kivetítővel jelentetjük meg és háttérzenével lélekben járjuk végig a keresztutat. Elöljáróink megtesznek mindent, hogy mi minél hatékonyabban és összeszedetten éljük át az ájtatosságokat a nagyböjti időben. Ennek érdekében használjuk fel a kornak megfelelő segédeszközöket, a videót és az audiciós meditációt.