Idén február 14-én, hamvazószerdával kezdetét vette a negyven napos (hétköznapok) nagyböjti időszak. A negyvenes szám a Szentírásban több helyen is megjelenik. Például: negyven napig zuhogott az eső a vízözön előtt, negyven évig tartott Izrael pusztai vándorlása, negyven napig volt Mózes a Sínai-hegyen, negyven napig volt úton Illés, negyven napig kellett bűnbánatot tartania Ninivének[L1] , negyven napig böjtölt Jézus a pusztában stb. Mint láthatjuk a negyvenes számhoz az ítélet vagy a büntetés kapcsolódik, ami a megpróbáltatást, vagy a befejezést fejezi ki. A nagyböjti idő törekvés Jézus negyven napos böjtjének a követésére, amely időt Ő a pusztában töltött a nyilvános működésének a megkezdése előtt, ahol a gonosz általi megkísértés és az ellentmondás történt. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Ennek jegyében hamvazószerdán a szemináriumunk kápolnájában szentmise keretében sor került a hamvazkodásra bűnbánatuk jeleként.