2021. április 30-án a Szabadkai Városi Múzeumban bemutatásra kerültek  Schervitz Mátyás műalkotásai a „Schervitz Mátyás (1702–1771) budai festő” című kiállítás keretében. Hosszú idő után lehetőség támadt, hogy kulturális eseményt tekintsünk meg. A múzeumban a látszám korlátozás véget kis csoportokban tekintettük meg a jeles tárlatot.

Schervitz horvát származású Budán született festő, aki az itteni horvát katolikus közösséghez tartozott, amelynek plébániáját a boszniai ferencesek vezették a Szent Ferenc Sebei templomban, így nem véletlen, hogy ő festette a templom főoltárképét. Bekövetkező halála után itt temették el, ahol földi maradványainak nyugvóhelyét ma is emléktábla jelzi, a következő felirattal: „a tekintélyes helyzet … halála után, és amíg élt, kiemelte őt a többi festő közül”. Élete folyamán több értékes barokk mű született kezei által, amelyek rendházakban és kastélyokban maradtak fenn az utókor számára.

A dunaföldvári és a zombori ferences templomokban Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló képeket festette. Továbbá Dunaföldváron a Szent Annát ábrázoló főoltárképet, a pesti domonkos templom főoltárképet, a váci ferences templom Őrangyal oltárképet, valamint Szent Ivót, az ügyvédek és pereskedők védőszentjét ábrázoló festményt, amely az óbuda-kiscelli trinitáriusok templomában volt. Alkotásai főként szakrális jellegűek voltak, amelyek ezért templomokban és kápolnában lelhetők fel. Ezek mellett viszont világi témákra is számos alkotást készített, amelyek kastályokban láthatók, különössen sok alkotása található a péceli Ráday-kastélyban.

A munka ünnepét minden évben május elsején ünnepeljük. Az emberek megpihennek, ünnepelnek. Egy nemzetközileg elismert ünnep, amely a munkások által elért újításokra emlékezik meg. Május elseje1955 óta egyházi ünnep, amelyet XII. Piusz pápa rendelte el Munkás Szent József tiszteletére, és a munkások támogatására és buzdítására. Szent József Jézus Krisztus nevelőapja, aki foglalkozása szerint ács volt. Munkás, aki a két kezével dolgozott meg a mindennapi kenyérért. Tanította Jézust, együtt dolgoztak. Egyszerű munkás, mégis nagy dologra hivatott. Ezért a munkások védőszentje. A hallgatag szent, aki a munka mellett nevelte és foglalkozott Úrunkkal, így az apák példája is. Számomra különösen is fontos ez az ünnep, mivel szülőfalum temploma az ő kegyeibe lett ajánlva. Minden évben a búcsún több pappal szentmise keretében ünnepeljük e különleges napot.

A munka minden ember életében fontos szerepet tölt be. Mondhatnánk úgy is, hogy az ember földi életének alapvető eleme a munka. Erre a Teremtés könyvét olvasva ébredtem rá; „Növekedjetek és sokasodjatok és töltsétek be a földet, s hajtsátok uralmatok alá” (Ter 1,28.). Természetesen ez a mondat nem közvetlenül a munkára vonatkozik, de úgy vélem, mivel saját képmására teremtette az embert, mindenkin Teremtőnk tevékenysége tükröződik. A II. Vatikáni Zsinat így fogalmaz: „A hívők biztosak abban, hogy önmagában véve egészen megegyezik Isten szándékával az egyéni és közösségi tevékenység, vagyis az a hatalmas erőfeszítés, amelyet az emberiség a történelme folyamán életkörülményei javítására tesz. Az Isten képmásának teremtetett ember ugyanis azt a megbízatást kapta, hogy vesse uralma alá a földet, annak minden gazdagságával együtt, kormányozza igazságosan és szentül a világot, és elismerve Istent a mindenség teremtőjének, hozzá vezesse vissza önmagát és az egész világot oly módon, hogy mialatt minden az ember uralma alá kerül, megdicsőüljön Isten neve az egész földön.” (GS 34.) Éppen ezért az Egyház törődik a munkásemberrel. Tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy a munka csak a fizikai jót támogatja. A munkának lelki értéke is van. Egyidőben a test és a lélek vesz részt a munkában, függetlenül, hogy a munka fizikai vagy szellemi.

A munka számomra, egy küldetés, egy feladat, amelyre minden ember hivatott. Mindenkinek van hivatása és véleményem szerint az ember kötelessége e-szerint élni. Fontos, hogy imádkozzunk a hivatásunkért, hogy tudjuk mi az Isten terve velünk. Imádkozzunk a munkásokért és kérjük Munkás Szent Józsefet, hogy könyörögjön Istennek a jó munka kegyelméért és a munka megérdemelt gyümölcséért.

Varga Sámuel

Március végén került sor a harmadik negyedévi átlagok és kiértékelések megbeszélésére. Ez alkalommal sem adódott lehetőség a tanári kar összejövetelére a járvány miatt. A megbeszélésen ezért csak az igazgató, a jegyző és az osztályfőnökök voltak jelen. Az elmúlt időszakban az oktatás és számonkérés online úton folyt, amely menete az egybegyűltek előtt napi téma volt a továbbiakra vonatkozólag. Erre való tekintettel, minek után az állam más egyéb utasítást nem adott, továbbra is a távképzés az oktatás kivitelezési módja maradt. Az osztályzatok átbeszélése mellett különös hangsúly tevődött a negyedik osztály diákjai előtt álló utolsó negyedévre, továbbiakban szemügy előtt tartva, hogy számukra ezzel zárul a négy éven át tartó oktatás, és így előttük áll az érettségi. A búcsúztatást és az érettségire való felkészülést illetően különféle javaslatok és döntések születtek. Annak reményében zárult a gyűlés, hogy a járvány enyhülésével, a múlt évvel ellenben, talán idén sikerül ünnepélyesebb körülmények között gratulálni az érettségizőknek.

Kedves rovat olvasóink! Lehetőség nyílt, hogy a magyar ajkú elsős diákjaink közül egyikük bemutatkozzon önöknek, és a rövid interjú keretében megismerhessék őt és iskolánkat.

-         Légy szíves mutatkozz be rovatunk olvasóinak!

Köszöntök minden kedves olvasót. Huszár Andor a nevem. Nem messziről, Csantavérről érkeztem ide a Paulinumba, hogy az általános iskola után itt tanuljak tovább.

-         Miért ezt az oktatási intézményt választottad?

Mivel ide jár a bátyám is, ezért innen szereztem tudomást az iskoláról. Miután a testvérem elmesélte, hogy a Paulinum egy olyan gimnázium, ahol az ember behatóbban tanulhatja a hittant és gyakorolhatja hitét, nem haboztam, ide jöttem.

-         Ennyi idő elteltével, hiszen közel már az iskolai év vége, mit tudnál mondani az iskolai kezdetről és beilleszkedésről?

Az igazat megvallva nem volt olyan könnyű. Az elején még furcsa volt, hogy nem csak magyarok járnak velem az iskolába, hanem horvátok is. A barátkozás könnyebben ment, mint gondoltam, ugyanis ez egy kis közösség, és mindenki meg akarta ismerni a másikat.

-         A Paulinumban meghatározott napirend van. Okozott ez neked nehézséget?

Kezdetben természetesen különös volt, hogy nem csak délelőtt kell tanulni, hanem délután is van tanulási időszak. Később, ahogy teltek a hetek szépen lassan mindenki hozzászokott, hogy van egy rend. Ennek köszönhetően jobban be tudom osztani időmet, hogy már, tudniillik van egy fix időpont a délutánban.

-         Az iskoláról és az oktatásról mit tudnál mondani?

Nem nehéz a délelőtti oktatás, mivel kis iskola kis osztályokkal, így a tanárok jobban ránk tudnak figyelni és jobban el tudják az anyagot magyarázni. A tanárok kedvesek és megértőek, így könnyen együtt tudunk működni. Ha mégis valami gond adódna, gyorsan igyekszünk együtt megoldani. Ez az iskola arra törekszik, hogy a tanulókból kihozza a legjobbat, legtöbbet. Így például, minek után jó hallásom van, és szeretek is énekelni, lehetőségem van itt, hogy még külön foglalkozások révén fejlődjek.