Három diákunk vett részt az idén a Moravicai Értelmiségi Fórum hagyományos esszé-, novella- és fogalmazásíró pályázatán. A pályázat több szempontból is szervesen kötődik Papp Dániel írónak, a magyar irodalom kanonikus alkotójának a munkásságához. Egyfelől lényeges szerepet kap az értékteremtés, a kreativitás, a nyelvi igényesség, az írás- és gondolkodáskészség, de hasonlóan lényeges a helyi, a vajdasági értékekre történő fókuszálás, illetve nem utolsó sorban a szépirodalmi igényű szövegek gyarapítása is. A középiskolások a szépprózai alkotások mellett a múlt értékeinek megszólítására az itthon maradás témakörének a kibontására is vállalkozhattak.

Az utóbbi utat választotta Petrovity Ádám negyedikes tanuló is, aki az otthonmaradást két szempontból közelítette meg: részben a jelenlegi vírushelyzet okozta kihívásokra reflektál, részben pedig a régióhoz, a szülőföldhöz való tartozás elemi szükségét hangsúlyozza. Esszéje eme kettős tartalom okán szinte egyazon szó- és motívumkészlettel közelít a koronavírushoz és a szülőföldön maradáshoz, a refrénként vissza-visszatérő „tudod, korona” szövegbetét pedig mindkét sík jelentésárnyalatait – már-már az irónia határainak a feszegetésével – gazdagítja.

Hasonló szövegstratégiát választott Huszár Ádám negyedikes tanuló is, írásában azonban talán egy árnyalattal nagyobb jelentőséget kap a – vajdasági gyökerekkel bíró – egyén egzisztenciális helyzete. Ádám esszéjének gondolati magva a „bízz magadban”, „a számodra legjobb utat válaszd” és a „kételkedj a szószólók szavaiban” gondolatokkal foglalható össze. A szöveg és az esszé gondolatiságának kiemelt rétege a mindannyiunk által fontosnak tartott fogalmak – mint például a barátság, az idősek iránti tisztelet és a közösség tagjaként való megmaradás – megerősítése, a hagyomány ereje és a kulturális értékek jelentette többlet megszólítása.

Szepesi Albert harmadikos tanuló szépirodalmi pályaművel jelentkezett, amelyben a gyermeki világlátást és a szorongást, a félelmet is megszólító megmagyarázhatatlan fikció (más olvasói megközelítés szerint: a ténylegesen veszélyt hordozó valóság) területeit ötvözte. Novellájában a gyermekszereplők többlettudással bírnak a felnőtt karakterhez képest. A gyermekek felismerik a potenciális veszélyforrást – magyarázatot azonban nem tudnak adni rá. Velük szemben az anyuka képtelen megtapasztalni ezt a réteget. Albert pályaműve tömör, feszültséggel teli, és kiváló írói húzásként az utolsó sorok elolvasása után sem ad egyértelmű, kézzel fogható magyarázatot a novella cselekményére.

A tanulóknak gratulálunk, és további alkotásra ösztönözzük őket!

Patócs László

magyarszakos tanár

Tolnai Patarčić Barbara vagyok angoltanár és pedagógia szakos nevelő. Nagy szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás angol nyelv tanítása által. Annak idején vidéken úgy tartották három nagy ember van a faluban a pap, az orvos és a tanár. Utóbbi címmel rendelkezvén még mindig kihúzom magam akarhányszor valaki érdeklődik tanult szakmám iránt. A nehézségek megvannak de mint pozitív beállítottságú személy a tanári pályán is megtalálom a szépséget néhány árnyoldala mellett is.

Tanulmányaimat Szegeden fejeztem a Juhász Gyula Pedagógusképző Karán mint angol nyelv és irodalom tanár valamint másik szakomon mint pedagógia szakos nevelő. Mély tisztelettel gondolok szüleimre és tanáraimra akik hozzájárultak és bátorítottak abban hogy kitartsak e pálya mellett.

A felsőoktatás  befejeztével nyelviskolákban helyezkedtem el ahol megtanultam én is a feladataimat mint felelőségteljes ember aki példát kell hogy statuáljon. Ez a feladat kísér a továbbiakban is végig az úton mert mint ahogy a boldogságról is írta valaki egyszer, nem a cél hanem maga az odavezető út a fontos. Úgy érzem minden nap tanulok jómagam is és bizony sokszor diákjaimtól. Több éve már annak hogy teljesült az a vágyam hogy általános iskolában tanítsak alsó és felső osztályokban. Szerencsésnek mondhatom magam hiszen másik kívánságom is megtalált ahol középiskolás tanulókkal  foglalkozhatom.

A szeptember volt az a hónap amikor  először léptem be a Paulinum elsős,másodikos és negyedikes osztályaiba ahol a maszk felett nagy kerek érdeklődő szemek fogadtak. Az iskola falai között mindjárt éreztem a rámtelepedő nyugalmat és biztonságot, mint aki hazaérkezett. Kedves embereket ismertem meg és tisztelettudó diákokat.

Napjainkban a világban dúló járvány akadályoz minket hogy interaktív órákat tartsunk, de ez is elmúlik egyszer. Addig is kihozzuk a legjobbat magunkból és igyekszünk helytállni példás emberként.

Az utóbbi időben mind többet lehet hallani, vagy olvasni arról, hogy templomokban, intézetekben és családi házakban advent esteket, illetve  gyertya gyújtásokat tartanak. Az adventi várakozás, Jézus születésének megemlékezési időszaka, a IV. századra nyúlik vissza. Az adventi koszorú készítése pedig a XIX. század elejétől van szokásba, amikor először Johann Wichern  németalföldi lelkész  készített egy koszorút.  Ettől az időtől indult el a  kereszténység körében az adventi koszorú készítése és a gyertyák gyújtása.  Habár fontos eleme  lett  a karácsonyi előkészületnek  a koszorú és a gyertyák, mégis a legfontosabb az imádságos előkészület és a bűnbánat. A gyertya gyújtás alatt a Marana tha válaszos zsoltár, Isten dicséretére utal, a prófétai  olvasmányok a várakozás lelkületébe kapcsolnak  bennünket, az elmélkedés viszont a várakozás aktuális  vonatkozásaira hívja fel figyelmünket. A Paulinumban, a  szeminárium és gimnázium megnyitásától ( 1962) folyamatosan adventi estek szoktak lenni, mint a vasárnapokra előkészítő előesti liturgikus cselekmények. Ez hagyományossá vált, és 58 éven át így végeztük, de ez az esztendő, megváltoztatta gyakorlatunkat. A Covid-19 vírus végett, miként a tanítás online folyik, ily módon küldjük a tanulóknak az adventi vasárnapok üzenetét.

Kedves testvérek, kedves olvasóink! Ezzel a cikkel a Paulium tanulói által alkotott zenei triót szeretnénk önöknek röviden bemutatni. A három tagú zenekarunkat Petrovity Ádám (gitár), Ördög Valentin (hegedű) és Varga Sámuel (klarinét) alkotják. Bár nem vagyunk profik, mégis próbálunk mosolyt csalni a szabadkai járókelők arcára. Pár éves zenei tapasztalatunk erre teljes mértékben elegendő. Ebben a korona vírus helyzetben, ez nehéznek tűnhet, de minden energiánkat és igyekezetünket abba próbáljuk fektetni, a tanulás mellett, hogy örömet és boldogságot csaljunk az emberek arcára. Zenei ízléseink különbözőek, ezért nehéz olyan dalokat találni, amelyek mindenkinek tetszenek. Hallgatóközönségünk is eléggé sokszínű, ezért nekünk is változatos zeneműsorunk van. Rengeteg tapasztalatot és pozitív visszajelzést kapunk e tevékenység által. A szabadkai Korzó- sétáló utcán zenélünk leggyakrabban, de rendszeresen szoktunk az iskolai rendezvényeken belül is fellépni. Hálásak vagyunk msgr. Miocs József rektor úrnak az állandó támogatásáért és segítségéért, ami nélkül a zenekarunk nem jöhetett volna létre és nem maradhatna fenn. Hálásak vagyunk a polgároknak, akik nem csak szellemi, de anyagi támogatást is nyújtanak számunkra. Köszönjük a „Hírvivő” katolikus hetilapnak a lehetőséget, hogy bemutathattuk az olvasóknak, hogy mivel is töltjük többek között a szabadidőnket, mi Paulinisták.

Tisztelettel, a „nothing” zenekar!                                         Instagram: @nothing_streetmusic