A Szentírás tanítása szerint, minek után az ember vétkezett, bűnének egyik következménye a halál lett. Az első emberpár tette óta minden ember megtapasztalja a halált, és az elvesztett személy hozzátartozói annak súlyát. A halál által elragadott szeretteinkre az év folyamán számtalanszor gondolunk, de van egy nap az évben, amikor a keresztény világ tagjai egyszerre együtt emlékezik. Halottak napján az Egyház minden elhunytról, különösen is a tisztulás állapotában lévő szenvedő lelkekről emlékezik meg. Az első írásos nyom, amely arról tanúskodik, hogy külön előírt szentmisét mutattak be a pünkösd utáni napon a megholtakért Sevilla-i Izidor püspök (†636) nevéhez kötődik. Halottak napjának kialakulása Odo, Cluny apátjához (994-1048) vezethető vissza, aki elrendelte, hogy minden kolostorában november 2-án emlékezzenek a megholtakról. A XII. század folyamán egész Európában elterjedt ezen megemlékezés

Nincs olyan család, aki ne veszített volna el családtagot. E napon emlékeztünk meg szeretet elhunytjainkról, akikért a testi feltámadás és az örök élet hitével, és az ebből fakadó reménnyel imádkoztunk. Ezekben a szent napokban, minek után tanítás nem volt, így mi magunk is segítkeztünk a készülődésben. Részt vettünk szülőfalunk plébániai híveivel a szentmiséken, majd a még élő nagyszüleinkkel és szüleinkkel kimentünk a temetőben az elhunyt családtagok nyugvóhelyeihez, ahol az életet és szeretetet szimbolizáló virágokat és égő gyertyákat elhelyeztük.

Adj Uram örök nyugalmat nekik!

Isten Szent Egyháza három részre osztható: küzdő, megdicsőült és szenvedő. A küzdő Egyházat mi alkotjuk. Mindenszentek ünnepén az Egyházban a megdicsőült, ill. diadalmas Egyházat ünnepeljük. Ezen a napon emlékezünk meg mindazon megdicsőült lelkekről, akik már eljutottak Isten színről színre való látására.

A vértanúkról keleten a II. században különös tisztelettel megemlékeztek. A fennmaradt szmirnai egyház körlevele például elbeszéli, hogy miként gyűjtötték össze szent Polykárp vértanú püspök ereklyéit, aki János apostol és evangélista tanítványa volt, és hogyan emlékeztek meg évenként róla. Kezdetben a keresztények amennyiben a lehetőségek adottak voltak, akkor a vértanúk sírjánál gyűltek össze és emlékeztek meg az elhunyt hősies Istenbe vetett hitéről és áldozatáról. Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról.

A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa révén került be a vértanúk emlékezete, aki a római Pantheont 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. A VIII. században III. Gergely pápa a Szent Péter bazilikában kápolnát állíttatott a vértanúk és szentek tiszteletére. A IX. században IV. Gergely pápa november 1-jét tette meg minden szent ünnepévé.

Kik  a szentek? A Szentírás tanítása szerint egyedül Isten a szent, és Ő az, aki részesít szentségében. Ő szentel meg kegyelmével. Így mindenki szent, aki ezen kegyelmi állapotban mindvégig megmarad. A szentté avatásban az Egyház a szentet tisztelet céljából állítja elénk, akinek személyében Isten kegyelme győzedelmeskedett. A kereszténység történelmében meglepő módon a szentek tisztelete a néptől indult ki, és egészen a XII. századig a püspök volt az, aki megállapította, hogy ki a szent. Az első kanonizált szent Ulrich augsburgi püspök volt, akit XV. János pápa avatott szentté 993-ban. III. Sándor pápa vetett véget a korábbi gyakorlatnak, aminek értelmében 1170-től a szentté avatás végleges joga a pápáé. Szenté avatható az, aki a szentség hírében adta vissza lelkét a Teremtőnek, és földi élete folyamán hősi fokon gyakorolta az erényeket, és halála után közbenjárására csoda történt, amivel Isten így igazolja szolgáját. Amennyiben az illető személy tisztelete folytatódik és újabb csodák történnek, akkor szentté avatható, és így ő az egész egyházban tisztelhető, míg a boldoggá avatott személy a pápa engedélyének megfelelően egy bizonyos területen (ország, egyházmegye) tisztelhető.

Kérjük égi testvéreink közbejárását!

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium elsődleges célja papokat és egyházi szolgálatban lévőket  oktatni és nevelni. Ezt bizonyítja és erősíti az intézmény több évtizedes fennállása, hiszen papjaink és az egyházi szolgálatot teljesítők legnagyobb része egykor paulinista volt. Ez nemcsak a szabadkai egyházmegyére vonatkozik, hanem a környező püspökségek részére is. Az elmúlt évek során több egykori paulinista diákból lett apostoli utód. Múlt hónap, október 7-én újabb öröm érte a Paulinum tanárait, nevelőit és tanulóit, hiszen a Szentatya egy újabb egykori paulinistát, msgr. Fazekas Ferenc atyát nevezte ki szabadkai püspökké.

Msgr. Fazekas Ferenc püspök 1958-ban született Óbecsén. Gimnáziumi tanulmányait a Paulinum Püspöki Klasszikus Gimnáziumban és Kisszemináriumban 1977-ben végezte, majd a Szabadkai Egyházmegye növendékeként belépett a Zágrábi Érseki Szemináriumba, ahol 1977. és 1984. között a Katolikus Teológiai Fakultáson végezte filozófiai és teológiai tanulmányait. 1984. június 29-én szentelték a Szabadkai Egyházmegye papjává a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban. 2020-ban lett kinevezve a Szabadkai Egyházmegye általános helynökévé, majd 2023. augusztus 29-től a Szabadkai Egyházmegye egyházmegyei kormányzója. A püspökszentelésre folyó hó 11-én, szombaton került sor.

Az új püspöknek gratulálunk, és Isten vezérlését és áldását kívánjuk apostoli munkájára.

Életének 68. évében, rövid, súlyos betegség után, október 30-án elhunyt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnöke. Pásztor István 1956. augusztus 20-án született Törökkanizsán. Az általános iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte el, majd 1980-ban az Újvidéki Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát. Alapítása óta tagja volt a Vajdasági Magyar Szövetségnek, 2007 óta pedig a párt elnöki tisztségét töltötte be.

Az 1992 és 2000 közötti időszakban Szabadka Községi Képviselő-testületének tagja volt, az 1996 és 2000 között pedig a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Szövetségi Képviselőházának szövetségi képviselője. Ezt követően, 1999-től 2002-ig az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács tagja és az Intéző Bizottság elnöke volt. Ezt követően, 2000 és 2008 között tartományi privatizációs és vállalkozásügyi titkárként, majd 2008 és 2012 között pedig tartományi gazdasági titkárként tevékenykedett. Két mandátumban töltötte be a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának alelnöki posztját.

Miután 2007-ben a Vajdasági Magyar Szövetség elnökévé választották, ugyanezen év decemberében jelölték Szerbia köztársasági elnöki posztjára. Emellett Szabadka polgásmesteri tisztségére is jelölték a 2008-as országos szintű önkormányzati választásokon. A 2012-es szerbiai elnökválasztáson is elnökjelölt volt. Ugyanekkor a Vajdaság AT Képviselőházának képviselőjévé és Vajdasági Képviselőház elnökévé választották, majd 2016-ban újraválasztották.

Pásztor István munkáját több kitüntetéssel is jutalmazták. Áder János, akkori köztásasági elnök 2021-ben, az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést adományozta a vajdasági magyarság érdekében több évtizede fáradhatatlanul végzett szolgálatáért. Aleksandar Vučić szerb államfőtől 2022-ben vette át a Sretenje-érdemrend első fokozatát.

November 4-én tiszteletére kommemorációs ülést tartottak Újvidéken, majd ezt követően a szabadkai Bajai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Iskolánk, a Pauliunum Püspökségi Klassziukus Gimnázium és Kollégium köszönettel tartozik Pásztor Istvánnak, hiszen minden időben az intézmény megmaradásáért szállt síkra, és anyagilag is támogatta annak fennmaradását.

Emléke legyen áldott! Adj, Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon békében!