Január 25-ke Szent Pál apostol megtérésének napja, népnyelven Pálforduló. Nevéhez és napjához számos mondás és legenda fűződik. Mégis a legjelentősebb, hogy Szent Pál apostol az Egyház egyik legnagyobb tanítója, szónoka és írója volt. Nevét számos oktatási és nevelői intézmény viseli. Ezek között van a szabadkai Paulinum Gimnázium és Szeminárium (Kollégium), amely 56 éve folyamatosan működik, amely egyedüli egyházi alapítású gimnázium kollégiummal (Szeminárium).

A Paulinum névadójának napján, január 25-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel ünnepi szentmise lesz a szeminárium kápolnájában (Szent Teréz tér 2), amelyet egykori paulinista diákunk a hvári püspök, mons. Palić Petar celebrál az intézet elöljáróival. Magyar szentbeszédet tart ft. Marton Zsolt, a budapesti központi papnevelő intézet rektora.

A Paulinum Gimnáziumban, mint minden oktatási intézményben Vajdaság szerte december 21-én kezdetét vette a karácsonyi és téli szünet. Én és társaim izgalommal és derűvel telve tértünk otthonainkba, ahol kit a külföldről hazatérő családtagok fogadtak vagy éppenséggel a külföldi munka miatt a csonka család. Ennek ellenére örömmel készültünk karácsony ünnepére. Bár idén is sok helyet elmaradt a fehér karácsony, de az éjféli szentmise nem. Felelevenedtek a régi emlékek, amikor a szentmise előtt a gyerekek előadták a betlehemes játékot, mint egykor én is. Jó érzés volt tudni, hogy még van ki. Majd az egyik ünnep után következett a másik. Elérkezett az év vége, szilveszter ünnepe. A különféle családi és népi hagyományoknak megfelelően készültünk. A családi asztalra, az évégi hálaadó szentmise után, sült malac került, mert az előre tol. Éjfélkor az ó-év és minden rossz elüldözése fényében az ég lángba borult a sok tűzijátéktól és hangos robbanástól. Ennek fényében jó magam is fogadalmakat tettem, hogy az előttem álló új évet értékesebben használjam fel. Erre meg is lesz az alkalmam, főleg ami a tanulmányi eredményeket illeti, ugyanis a szünet után még van két tanítási hét az iskolai félév végéig. Visszatérve ismét az iskolapadba meg van a lehetőség. Örömmel láttuk, hogy a szünet alatt is felújítási munkálatok folytak. Az alvó szobák szintjén a folyosó újra lett meszelve, az első emeleten viszont a fürdő. Továbbá az előírásoknak megfelelően megfigyelő rendszert kapott az intézet. Remélem sikerül ismételten jó eredményekkel zárni a félévet, de addig is előttünk áll intézetünk ünnepe. Szent Pál a névadója iskolánknak és kollégiumunknak, akinek a neve napjára izgalommal készülünk, hogy a szentmisét ünnepélyesebbé tegyük énekszámokkal, szavalatokkal és zeneszámokkal. Minden kedves támogatónkat és hívet örömmel várunk, hogy közösen adjunk hálát Istennek.

A 2018/19-es iskolai tanév félévéhez közeledve már elegendő idő telt el ahhoz, hogy az elsős diákok valamelyest megszokják a Paulinum iskolai és kollégiumi életet, és képet alkossanak róla. Ezért megszólaltattuk ismét egy elsős diákunkat:

-         Légy szíves mutatkozzál be rovatunk olvasóinak!

VARGA SÁMUEL a nevem. Zenta közelében lévő Felsőhegyről érkeztem ide a szabadkai Paulinumba, hogy az általános iskola után itt folytathassam további tanulmányaimat. És még most az elején megszeretném ragadni az alkalmat, hogy köszöntsem minden kedves olvasót.

-         Miért ezt az oktatási intézetet választottad?

A Paulinumról egy egykor itt tanult diáktól hallottam, akitől megtudtam, hogy a hittant, mint tantárgyat komolyabban oktatják, és én nem csak ápolni, elmélyíteni akarom hitemet, hanem jelenleg az a szándékom, hogy a tanulmányok végeztével a papi hívatást válasszam.

-         Miért akarsz papi hívatásra lépni?

Tudni kell, hogy kis korom óta ministrálok, tehát az Úr oltára közelében voltam, és ahogy egyre idősebb lettem az egyházi légkör megragadott. Ekkor még nem volt meg bennem az elhatározás. Számomra egy egyedi eset volt a döntő. Tudniillik minden este imádkozom, de akkor azon az estén a csillagos eget szemlélve mondtam el imámat, és ekkor jött a különös érzés,  amit szavakkal nem tudok kifejezni.

-         Fél év elteltével mit tudnál mondani az iskolai kezdetről és beilleszkedésről?

Meg kell mondani nem volt könnyű. Első alkalommal, amikor találkoztam társaimmal, és megtudtam, hogy egyesek Boszniából mások bár országunkból, de innen jóval távolabbi településekből jöttek, szembesültem a kulturális és magatartási különbségekkel, amelyet nem csak nekem, hanem mindannyiunknak le kellett győzni. Néhány hét elteltével ez sikerült, és a többi osztályok tanulóival is megismerkedtem, és ettől kezdve gördülékenyebbé vált a mindennapi életem.

-         A Paulinumban meghatározott napirend van. Okozott ez neked nehézséget?

Nehéz volt eleinte, de nem a délelőtti iskolai időszak, hiszen otthon is korán kellett kelni, hogy ne kések az előadásokról, hanem a délutáni okozott némi kihívást. Ezt azóta megszoktam, minek után felvilágosítottak bennünket, és megláttam értelmét a délutáni időbeosztásnak. Mint fentebb említettem az érettségi után szeretném folytatni tanulmányaimat, és nem éppen csak átcsúszni akarok a felelésekor, hanem jól megtanulni a tananyagot, ahhoz viszont türelem és rend kell, amit jó ha az ember időben magáévá tesz. Továbbá ismervén előre az időbeosztást jobban be tudom tervezni az egyéb teendőimet. Néha van változás a napirendben, ugyanis néha vannak ebéd utáni programok, amelyekre az összes diák megy. Ilyenkor intézményeket, kiállításokat, múzeumokat tekintünk meg, és ismerjük meg Szabadka városát. Nekem tetszenek ezek a programok, mert így jobban megismerhetjük egymást és tudási ismeretekhez juthatok.

-         Az iskoláról és az oktatásról mit tudnál mondani?

A tanulással nekem itt nincs gondom. Ezt lényegesen elősegíti az, hogy a tanárok segítőkészek, így ha valami nekem, vagy más osztálytársamnak nem érthető, akkor újra vagy más módon elmagyarázzák. A kérdéseinkre szívesen válaszolnak. Az előadás két nyelven folyik, így nyelvi kihívás nincs. Ami nekem még nagyon tetszik, hogy az iskola az épületen belül van, így nem kell messze menni.

-         A fentiekben említetted, hogy igyekszel a szabad idődet jól beosztani. Mit szoktál ilyenkor csinálni?

Ebéd után vagy közös programunk van, vagy pedig több órás szabad idő van. Ilyenkor a pajtásokkal kimegyünk a városba egy sétára vagy egy üdítőre, és megbeszéljük ki mit hallott. Továbbá, én szeretek zongorázni. Itt a Paulinumban több zongora terem is van, amelyet örömmel veszem igénybe. Van külön bejáró zeneoktató, akinél a zenei készségeinket tovább fejleszthetjük, és nem csak zongorán, hanem más hangszeren is. Például az egyik osztálytársam hegedű órákon vesz részt. Az intézetnek saját könyvtára van, amelyet szintén látogatok, és a fentiekben elmondott alapján mindenek előtt a könyvekkel iskolai tudásomat gyarapítom, majd pedig  teológiai és lelki irodalmat olvasok. Van számítógépterem is, amelyet szívesen látogatok. Ezen kívül van kis edzőterem és pingpong terem, terep kisfocira és kézilabdára.

-         Milyen terveid vannak?

Említettem, hogy a papi hívatást szeretném választani. Ezért ennek megfelelően azon vagyok, hogy minél több tudást sajátítsak el és a lelki életemet ápoljam és hitbeli ismereteimet gyarapítsam.

-         Mindegyik osztálytársad a papi hivatásra készül?

Nem. Vannak köztük, akik a tanári, a jogi hivatást akarják majd választani, és vannak, akik e téren még nem tisztázták le magukban mit szeretnének. Tehát nincs meghatározva, hogy jelenleg az érettségi után ki hol fogja folytatni  tanulmányait.

IX. Piusz pápa 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus nevű bullában kimondta, hogy Mária, már édesanyja, Szent Anna méhében az áteredő bűn nélkül, azaz az első emberpár, Ádám és Éva vétke és annak következményei: bűnre való hajlam, a lélek szellemi képességeinek megbomlott uralma a test fölött, ezek nélkül fogant, és a megszentelő kegyelem állapotában volt. Ettől kezdve minden év december hó 8-án a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén erre a dogmára (hitigazságra) emlékezünk. E napon intézményünkben nincsenek megtartva a tanórák, hanem iskolai program van. Idén ismételten a diákok helybeli történelmi ismereteik bővítése képen a Szabadkai Városi Könyvtárat kerestük fel és látogattuk meg. Itt dr. Fleisz Rita könyvtáros, aki néhány évig a Paulinumban az ógörögöt tanította, szívélyesen fogadott bennünket, és bemutatta a könyvtár történelmét. Meglepetten tudtuk meg tőle, hogy az 1970-es években a Szabadkai Könyvtár Jugoszláviában a rangsorban a 3. helyen volt, amely egykor a ma már nem létező Szabadkai Gimnáziumból nőte ki. A könyvtár alapítását ezen gimnázium tanára Iványi István indítványozta a XIX. században. A történelem folyamán a könyvtár színhelye többször változott, és csak a II. világháború után kapott állandó helyet, ahol ma is fellehető a városházának és a színháznak által. Ettől kezdve a könyvtár könyvállománya és részlegei fokozatosan bővültek, és elnyerte a mai állapotát.

A napot mi sem zárhatta szebben, mint a Szabadkai Székesegyházban a Szűz Mária tiszteletére megtartott kilencedet záró szentmisén való részvétel az elöljáróinkkal, amelynek a végén a székesegyház plébánosával, ft. Beretić Stjepannal és a hívősereggel együtt leróhattuk tiszteletünket és hálánkat a Megváltó, Jézus Krisztus anyjának.