A porcelán megnevezés az olasz porcella szóból ered, ami kagylót jelent. A porcelángyártás története Kínában kezdődik. Az ott folytatott régészeti ásatások során fedezték fel a porcelán elődjének tartott un. szeladon maradványokat, amelyeket a Kr. e. II. - Kr. u. II. közti időszakra datálnak. A legrégebbi porcelán a Tang-dinasztia (618-907 között) idejére datálódik. A porcelángyártás titka félten őrzött titok volt. Európában hosszú időn keresztűl próbálkoztak a porcelán előállításával.  A porcelángyártás technológiájának a megfejtéséhez a XVII. század végén a szász választófejedelemnek dolgozó E. W. Tchirnhausen matematikus kísérletei vezettek, majd halála után Johann Friedrich Böttger gyógyszerész és alkimista miután Auer-ben kaolinra talált, sikerült porcelánt és hozzá mázat előállítania. 1710-ben megalakult Albrechtsburgban az eső európai porcelánmanufaktúra. A 18. század közepére Meissenben sikerült tökéletesíteni az eljárást, és tiszta, szép fehér porcelánt gyártottak. A szabadkai porcelán múzeumban megtekinthettük ezen első gyár néhány porcelán alkotásait. Továbbá a bécsi, rosenthali, lomonoszovi, kínai és japán porcelángyárak alkotásait. Bemutatásra kerültek a magyarországi ismert porcelángyárak (Herendi, Zsolnay) termékei is. Ezen belül megtekintettük a Zsolnay Viktória (színes lepke díszek dominálnak) és Apponyi (Magyarország területén őshonos mezei nővények és virágok egy színben való ábrázolása) mintás porcelánokat. A kiállító teremben megtekintettük a mester után nevezett Pucher csodás kandallót.

Slavko püspök temetésére húsz érsek, illetve püspök és több mint száz pap jött el, akik nagy része egykori paulinista diák volt. A temetés után nem sietett mindenki vissza, hanem még másnapra is Szabadkán maradtak. Különösen azok, akik távolabbról, illetve más országból jöttek. Ezek a püspökök, illetve atyák nagy érdeklődéssel és szeretettel jöttek meglátogatni egykori alma materukat. Többek között msgr. Gjonlleshaj Rrok, bári érsek, msgr. Palić Petar, mosztári püspök, msgr. Német László, nagybecskereki püspök, msgr. Gjergji Dode, pristinai püspök helyettese. Ezek mellett meglátogatták még a Paulinumot a dubrovniki, sibeniki, gyakovói, zadári, kotori pécsi, valamint a nyíregyházi püspökök. Az egykori paulinista püspökök és papok nagy érdeklődéssel látogatták a Paulinum termeit, szobáit, folyosóit és a kápolnát, amelyekben egykor tanultak és középiskolás éveiket töltötték. Örömmel és humorral telve mesélték élményeiket és csintalanságaikat, amelyek meghatározóak voltak számukra, és számos élettapasztalatra tettek ily módon szert.

Folyó hó 1-én, Szabadka városának ünnepén négy helyi lakos részesült díszpolgári címben és Pro Urbe díjban. A kitüntetettek között volt prof. dr. Josip Ivanović is, akinek a felterjesztésében a  következő olvasható, hogy életét az oktatásnak szentelte, jeleskedvén mint nevelő és előadó, majd egy felelőségtudatos és modern tanári testület megformálásáért. Mindezen törekvései, amelyeket  az oktató-nevelői hivatás méltó helyre való állításáért tett, ismertek, és ezért Szabadka városától, amelyben él és tevékenykedik, elismerés képpen Pro Urbe díjban részesül.

Ivanović tanár úr több mint három évtizeden át oktatja gimnáziumunkban a pszichológiát, a pedagógiát és a szociológiát. Az oktatáson kívül szintén más téren is mindig segítségére volt intézetünknek, bármily jellegű kérdésről volt szó. Ugyancsak az  igazgató tanácsosa és helyettese. A hatalom váltás és társadalmi változások lehetővé tették iskolánk elismertetését. Az akkreditációs folyamat elindítása és véghezvitele során Ivanović tanár úr áldozatkészségesen segített. Idejét nem kímélve több alkalommal utazott a Belgrádi Oktatási Minisztériumba és az Újvidéki Titkárságra e üggyel kapcsolatosan. Párbeszédet kezdeményezett az oktatási megbízottakkal a tantervezet kidolgozása céljából a gimnázium mielőbbi akkreditációja érdekében.  Ivanović tanár úr oktató-nevelői élete folyamán több iskolában is tevékenykedett. Miután Szabadkán megnyílt a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, itt először mint docens, majd rendes tanár tevékenykedett, és végül mint dékán van jelen. Ezen utóbbi funkciót már három éve látja el, és munkálkodása idején újabb szakirányok nyíltak, valamint az intézet teljes épülete fel lett újítva. A díj átvétele után a tanár úr a következőt mondta: „én csak a lelkiismeretem szerint cselekedtem, és arra törekedtem, hogy a tőlem telhető legjobbat adjam. Mindent a fiatal generációk javára.“ A Paulinum Gimnázium büszke, hogy a mi tekintélyes tanárunk Pro Urbe díjban részesült. Gratulálunk neki!

Az elmúlt iskolaév végzősei, akik négy éven át gimnáziumunkban tanultak mindnyájan sikeresen letették az érettségi vizsgát és a latin mondás szerint „Brucosok, illetve magyarul „Gólyák” lettek. A nyári szünet nem jelentett nekik vakációt, mert az egyetemi felvételi vizsgákra készültek. Visszajelzést kaptunk volt tanulóinktól, akik örömmel üzenték, hogy letették a felvételi vizsgákat és a választott főiskolákra illetve egyetemekre íratkoztak. Négyen teológiai tanulmányokat folytatnak, ketten pedagógiai karra íratkoztak egy tanuló orvostudományi tanulmányokat folytat és egy pedig édesapja magánvállalatánál dolgozik. Egykori tanulóinknak, volt érettségizőinknek jó beilleszkedést kívánunk a főiskolákra és  az egyetemekre, továbbá szorgalmas tanulást kívánunk, és azt, hogy időben fejezzék be tanulmányaikat és a diploma megszerzése után jó szakemberek legyenek az egyház és a társadalom javára. A Jó Isten segítsége és áldása kisérje őket