A kereszténység egészen az újabb korig csak névnapokat ünnepelt, amelyen megemlékeztek arról a szentről, akiről kapták a nevüket. A szentek előttünk járták az élet útját, és nekünk jó példát adtak. A névnapi megemlékezés nem csak egyénekre vonatkozik, hanem minden egyházi intézményben is hagyománnyal bír, hogy az intézet legfőbb vezetőjének névnapján a közösség együtt ünnepel. Ez van gyakorlatban a Paulinumban is. Szent József az Egyház egyik legnagyobb szentje. Ezért a liturgia külön ünneppel tiszteli meg, mint a Boldogságos Szűz Mária jegyesét és Jézus Krisztus nevelőatyát. A Paulinumban szokás, hogy  Szent József  nap előestéjén a tanulók felköszöntik az intézmény rektorát, msgr. Miocs József atyát, aki egyben az iskola igazgatója is. Ebben az esztendőben alkalmi műsorral kedveskedtek a diákok, amelyen beszédek, ének – és zeneszámok, valamint szavalatok hangoztak el. Az alkalmi műsoron minden osztály képviseltette magát. A műsor keretében a szeminaristák megköszönték a rektornak a nem könnyű feladatát, amelyet az Egyház megbízásából végez. A mai idők kihívásai ellenére rektorunk mindent megtesz, hogy a szemináriumi és iskolai élet zökkenőmentes legyen, és hogy a paulinisták a lehetőségekhez mérten a legjobb szellemi és lelki képzést kapják.

A XIX. század európai történelmét forradalmak sorozata tagolja. Párizsban 1848. február 24-én kezdetét vette a harmadik francia forradalom, amely nagy hatást gyakorolt Európa más országainak népeire. A párizsi esemény után Európa szerte egymást követően törtek ki a forradalmak. Március 13-án Bécsben Metternich kancellár bukásával kezdetét vette a forradalom. 1848. március 15-én a 12 pont közzétételével kezdetét vette a magyar forradalom, és egyben a politikai önállóságra való törekvés. A több mint egy évig tartó harc után, a magyar szabadságharc 1849. augusztus 13-án ért véget, az I. Ferencz József császár által a forradalom elfojtására segítségül hívott orosz katonai csapatok beavatkozása révén.

A szabadságharc 170. évfordulója alkalmából idén is Szabadkán a Jadran Színpadon meg lett tartva a megemlékezés, amelyen mi, a Paulinum Gimnázium magyar ajkú diákjai is jelen voltunk. Meghallgattuk Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, a Fidesz alelnöke és Pásztor István, a VMSZ elnök beszédeit. Ezt követően nagy érdeklődéssel tekintettük meg a „Nem tudom, mi a félelem és csüggedés” című, Urbán András által rendezett színpadi művet.

Egy egyházi gimnázium és szeminárium elsődleges célja, hogy lelendő papokat és egyházi szolgálatot teljesítő személyeket  oktasson és neveljen. Ezt bizonyítja és erősíti a Paulinum 55 éves létjogosultsága.  Nemcsak a szabadkai egyházmegyére vonatkozik, hogy az egyházi szolgálatot teljesítők legnagyobb része egykor paulinista volt, hanem a környező püspökségekre is. A Paulinum büszke arra, hogy eddig öt apostolutódot, püspököt adott különböző egyházmegyének. Az elmúlt héten újabb öröm érte a Paulinum tanárait, nevelőit és tanulóit, hiszen a Szentatya március 9-én egy újabb egykori diákot,  msgr. dr. Petar Palićot nevezte ki a horvátországi hvári püspökké. Ő 1972-ben született Janjevoban a Szkopje – Prizreni egyházmegyében.  Az általános iskola után tanulmányait a szkopjei gimnáziumban kezdte, majd a szabadkai püspöki gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait a Zágrábi Hittudományi Karon fejezte, doktori címet a grazi egyetemen szerzett. 1996-ban a Dubrovniki egyházmegye részére lett szentelve, amelyben többféle szolgálatot látott el. Püspöki kinevezéséig a Horvát Püspöki Konferencia főtitkári tisztségét töltötte be. Tanulónknak és szeminaristánknak szívből gratulálunk, és Isten áldása kísérje apostoli munkáját.

Mint minden keresztény közösségben, a Paulinumban is végezzük a nagyböjti időszak legismertebb ájtatosságát, a keresztútjárást, amelynek nálunk is hagyománya van az iskola megnyitása óta. A keresztút eredetileg az a másfél kilométeres útvonal, amelyen Jézus a kereszttel a Praetoriumtól kiment a Golgotára. Jézus szenvedéseinek útját a kezdetekben kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és néhány tanítvány a feltámadás után néhány napig körbejárták az úgynevezett Szent körutat. A ferencesek voltak a legbuzgóbb terjesztői a keresztúti ájtatosságnak a 14. században. Ők „Szent circulus” névvel vezették, azaz a szent körjáratnak nevezték, bár ezek a stációk nem voltak azonosak a maiakkal. Akkor a stációk száma változó volt (7, 12, 14), valahol elérték még a 43 állomást is. A keresztúti ájtatosság egy merengő, elmélkedő imádság, amelynél a hívők megemlékeznek és egyben fel is idézik Jézus szenvedését a keresztúton és a kereszten.

Ministráns koromban, amikor a nagyböjti péntekeken elmentem a templomba a keresztútra, én is felidéztem magamban Jézus szenvedését minden állomásnál. Jézus értünk vállalta a keresztet, a mi megváltásunkért. Rá kell ébresszen, hogy minden tettünknek következménye van, amelyekért felelőséggel tartozunk. Tanít bennünket, hogy az életünk útján, amikor elbotlunk az élet terhei, kihívási alatt, akkor mi is fel kell, hogy álljunk, nem szabadnunk engedni, hogy a sötétség, a rossz magával ragadjon. Megadta a bűnbocsánat szentségében a kiengesztelődés lehetőségét, a segítő jobbot.

A Paulinumban minden alkalommal, amikor végezzük a keresztúti ájtatosságot a mi életünk is magunk elé tárul. Elhangzott szövegek, elmélkedések önmagunk vizsgálatára szólítanak fel, saját életünk rendezésére. A Paulinumban az állandó lelkész és a gyóntatónk jelenléte alkalmat ad, hogy a helyes útra térjünk vissza, és a bűnbocsánat szentsége által részesüljünk az isteni kegyelemben.

Gyuris Dávid