A 2013-as évben 70 év után tíz katonai lelkész léphetet szolgálatba a Szerb Hadsereg kötelékébe. A vezérkarban egy káplán és egy ortodox pap, egy katolikus pap az akadémián és egy ortodox pap a katonai orvosi akadémián, míg a többi öt a szerb hadsereg egységeibe kerül. A vallási szolgálatok lelkészei nem hordozhatnak és nem használhatnak fegyvereket, továbbá nem rendelkezhetnek parancsnoki hatalommal.  Közvetlenül az adott egység parancsnokának vannak alárendelve, és kizárólag lelki tevékenységet folytathatnak. Egyházi ruhájukat csak vallási szolgálatuk során viselhetik, míg más alkalmakor a szerb hadsereg egyenruháját kell viselniük. 100-tól 500-ig felekezetekként egy lelkészt lehet szolgálatba állítani, míg 500-tól viszont kettőt. Szerbiában a katonai lelkészek a hadsereg teljes rendszerébe tartoznak. Az elmúlt héten a tábori lelkészek egy csoportja látogatást tett a Paulinum Gimnáziumban és Kollégiumban. A tábori lelkészeket iskolánk igazgatója fogadta és számolt be számukra az iskoláról.

Az iskolai év folyamán több kisebb – nagyobb kirándulást, látogatást szoktunk szervezni és megtenni. Ezek során ellátogatunk hazai és külföldi plébániákra, amelyeken lehetőség adtán a helyi hívő közösséggel is megismerkedünk, nem csak az adott helyiség történelmi múltjával. Egyházmegyénk területén lévő plébániákon kívül több szerzetesi rend is van, amelyek évszádos múlttal rendelkeznek. A közelmúltban a szabadkai Miasszonyunkról nevezett Bácskai Nővérek Társulata szerzetesrendet látogattuk meg egy gyalogtúra keretében. A társulat a francia eredetű Notre Dame rend szellemi örököse, amely utóbbit Fourier Szt. Péter alapított a XVI. században a leányok felkarolására és oktatására. A francia forradalommal a rend ívelése honországában visszaeset, de előidézte a világban való terjeszkedését. Magyarországon Kunszt József kalocsai érsek volt az, aki a nővéreket megbízta a leányok nevelésével, akik meghívásra az országba jöttek 1860-ban Kalocsára. A leányok szervezett felkarolása és oktatása innen terjedt el a mi területünkre is. A Trianon után a bácskai régióban lévő rendházak kapcsolattartása az anyaházzal ellehetetlenedett, majd az 1950-es államosítási események következtében a rend az iskoláitól, így Szabadkán a ma is iskolaként működő Jovan Jovanović Zmaj általános oktatási intézettől meg lett fosztva. A rend megmaradt és későbbi tagjai ezek után a plébániákon kezdtek el tevékenykedni. A mai napig ez így van, ám az állami iskolákban a hittan oktatásának az engedélyezése után néhány nővér ismét visszatérhetett a rend eredeti céljához, tudhattuk meg mindezt a szabadkai rendház főnöknőjétől és tisztelendőanyától, Mária Lívia Vicsek nővértől. A történelmi ismertető után a rendház kápolnájában imádkoztunk és Mária énekkel zártuk a találkozót.

A Szabadkai Egészségügyi Központnak beosztása van a kisgyermekek, illetve  az iskolások egészségének ellenőrzésére és ellátására. A központban, rendelői osztályok vannak az óvodásoktól az egyetemi hallgatókig, ahol orvosok és ápolók gondoskodnak a beosztottak egészségéről. A megbízott orvosok és védőnővérek időközben meglátogatják a rájuk bízott intézményeket és ellenőrzéseket tartanak. Az előírt vizsgálatokat minden esztendőben osztályon ként tartják az előadók a megadó témára az Országos Egészségügyi Minisztérium utasítására.  A Paulinum Gimnázium tanulóit is rendszeresen ellenőrzik, sőt még nagyobb figyelemmel, mint más iskolásokat. A mi iskolánk megbízott védőnővére Vujković Lamić Ksenija. Ő volt iskolánkban az elmúlt héten, és előbb egy előadást tartott, utána pedig mindegyikünk egészségi állapotát felmérte. A vizsgálat után gyakorlati kérdéseket tett fel, amelyekre mi válaszoltunk, majd pedig ő a mi kérdéseinkre. A végén örömmel vettük tudomásul, hogy komolyabb baja senkinek sincs.

Mondhatjuk, hogy az utóbbi években nincs igazi telünk. Volt időszak, amikor havaseső, egy kis hó, illetve nulla alá csökkent a hőmérő. Mindere korántsem mondható, hogy nálunk téli időjárás volt. Ebben az esztendőben sem  volt eddig  telünk. Most viszont, amikor télutó havában vagyunk, hirtelen igazi telünk lett. Lesüllyedt a hőmérséklet, és megérkezett a várva várt hótakaró, amely elérte a 15 cm-t. A paulinisták úgy, mint a többi fiatalok, nagyon várták a havat. Ilyen időben a szép és egészséges természetben igazi nagy sétákat lehet tenni és téli tornaórákat tartani a természetben.  Most tudtuk teljesíteni az előírt tornaórákon a csúszkálást, szánkózást és korcsolyázást. Kihasználva a lehetőségeket kimentünk a természetbe, hogy élvezzük a ragyogó fehér hótakarót, és az említett sportágakat. Hátránya is volt a hónak, hiszen nagy az udvarunk, sőt az iskola épülete is, és bizony nem volt könnyű állandóan havat lapátolni. Mégis örömmel tettük, mert közben hógolyóztunk. Hóembert is készítettünk, nem csak a házbeliek csodájára, hanem a járókelők és a vendégek csodálkozására.