A Szabadkai Egészségügyi Központnak beosztása van a kisgyermekek, illetve  az iskolások egészségének ellenőrzésére és ellátására. A központban, rendelői osztályok vannak az óvodásoktól az egyetemi hallgatókig, ahol orvosok és ápolók gondoskodnak a beosztottak egészségéről. A megbízott orvosok és védőnővérek időközben meglátogatják a rájuk bízott intézményeket és ellenőrzéseket tartanak. Az előírt vizsgálatokat minden esztendőben osztályon ként tartják az előadók a megadó témára az Országos Egészségügyi Minisztérium utasítására.  A Paulinum Gimnázium tanulóit is rendszeresen ellenőrzik, sőt még nagyobb figyelemmel, mint más iskolásokat. A mi iskolánk megbízott védőnővére Vujković Lamić Ksenija. Ő volt iskolánkban az elmúlt héten, és előbb egy előadást tartott, utána pedig mindegyikünk egészségi állapotát felmérte. A vizsgálat után gyakorlati kérdéseket tett fel, amelyekre mi válaszoltunk, majd pedig ő a mi kérdéseinkre. A végén örömmel vettük tudomásul, hogy komolyabb baja senkinek sincs.

Mondhatjuk, hogy az utóbbi években nincs igazi telünk. Volt időszak, amikor havaseső, egy kis hó, illetve nulla alá csökkent a hőmérő. Mindere korántsem mondható, hogy nálunk téli időjárás volt. Ebben az esztendőben sem  volt eddig  telünk. Most viszont, amikor télutó havában vagyunk, hirtelen igazi telünk lett. Lesüllyedt a hőmérséklet, és megérkezett a várva várt hótakaró, amely elérte a 15 cm-t. A paulinisták úgy, mint a többi fiatalok, nagyon várták a havat. Ilyen időben a szép és egészséges természetben igazi nagy sétákat lehet tenni és téli tornaórákat tartani a természetben.  Most tudtuk teljesíteni az előírt tornaórákon a csúszkálást, szánkózást és korcsolyázást. Kihasználva a lehetőségeket kimentünk a természetbe, hogy élvezzük a ragyogó fehér hótakarót, és az említett sportágakat. Hátránya is volt a hónak, hiszen nagy az udvarunk, sőt az iskola épülete is, és bizony nem volt könnyű állandóan havat lapátolni. Mégis örömmel tettük, mert közben hógolyóztunk. Hóembert is készítettünk, nem csak a házbeliek csodájára, hanem a járókelők és a vendégek csodálkozására.

Minden ünnepre, amit a keresztény élet ünnepel, fel kell készülni lelkileg. Az ünnepek ünnepe a húsvét, amit egy böjt előz meg. Anyukám mindig arra tanította a testvéreimet és engem, hogy a böjt alkalmával a testünket fegyelmezni kell és a lélekre odafigyelni. A nagyszüleim is elmondták nekem nem egyszer, hogy ez a negyven nap sok lemondással jár, de csak így nyerhetünk húsvétkor teljes megtisztulást. Hát akkor valahogy nem láttam értelmét a böjtnek, így sokszor elhangzott bennem a kérdés: Miért mondjak le valamiről, amit szeretek, ha azért van, hogy szeressem? Amikor megkérdeztem a nagyszüleim, nem kaptam pontos válasz, de aztán csak egy kicsit kellett törni a fejem, mert a válasz nagyon egyszerű: Jézus az életéről mondott le értünk, és nekünk mégis csak kisebb dologról kell lemondanunk ez idő alatt. A böjt ideje alatt többet kell imádkozni, hogy aztán később másokra is oda tudjunk figyelni, hiszen a nagyböjt a másokkal való törődés és az adakozás időszaka is. A böjt alkalmával a lelkünket kell táplálni, mivel akkor mutatkozik az ember erősnek, ha valami olyasmitől tartja vissza magát, amit igazán szeret, és nem a test vágyai uralkodnak rajta. Az önuralomban erősödhetünk és persze Jézushoz hasonlóvá válunk, aki a legnagyobb áldozatot hozta értünk, lemondott az életéről megváltásunkért. A böjt jelentheti az önmagammal való szembesülést, az ima az Istenre való tekintést vagy az Istennel való kapcsolatot, az adakozás pedig az embertársaink felé való megnyílást. Ha az ember ezt az időszakot végig csinálja, nem könnyű, de ha végig viszi az olyan mintha egy hegyet mászott volna meg, amiről később büszkén mesélhet. A Paulinumban sok élményben tettem szert, amelyekről elmondhatom, hogy a későbbi életben a hasznomra válhatnak. Kifejezetten a nagyböjti időben, amikor megkitt ájtatosságokkal gazdagítjuk lelki életünket közösségünkben. Továbbá az egymás iránti figyelem gyakorlással és segítségnyújtással, amelyre az adott körülmények között iskolatársam rászorul.

Vállaljunk mindannyian olyan áldozatot, amit Jézus urunk vállalt, és fogadjuk őt tiszta szívvel és erős akarattal.

Idén február 14-én, hamvazószerdával kezdetét vette a negyven napos (hétköznapok) nagyböjti időszak. A negyvenes szám a Szentírásban több helyen is megjelenik. Például: negyven napig zuhogott az eső a vízözön előtt, negyven évig tartott Izrael pusztai vándorlása, negyven napig volt Mózes a Sínai-hegyen, negyven napig volt úton Illés, negyven napig kellett bűnbánatot tartania Ninivének[L1] , negyven napig böjtölt Jézus a pusztában stb. Mint láthatjuk a negyvenes számhoz az ítélet vagy a büntetés kapcsolódik, ami a megpróbáltatást, vagy a befejezést fejezi ki. A nagyböjti idő törekvés Jézus negyven napos böjtjének a követésére, amely időt Ő a pusztában töltött a nyilvános működésének a megkezdése előtt, ahol a gonosz általi megkísértés és az ellentmondás történt. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Ennek jegyében hamvazószerdán a szemináriumunk kápolnájában szentmise keretében sor került a hamvazkodásra bűnbánatuk jeleként.