Minden ünnepre, amit a keresztény élet ünnepel, fel kell készülni lelkileg. Az ünnepek ünnepe a húsvét, amit egy böjt előz meg. Anyukám mindig arra tanította a testvéreimet és engem, hogy a böjt alkalmával a testünket fegyelmezni kell és a lélekre odafigyelni. A nagyszüleim is elmondták nekem nem egyszer, hogy ez a negyven nap sok lemondással jár, de csak így nyerhetünk húsvétkor teljes megtisztulást. Hát akkor valahogy nem láttam értelmét a böjtnek, így sokszor elhangzott bennem a kérdés: Miért mondjak le valamiről, amit szeretek, ha azért van, hogy szeressem? Amikor megkérdeztem a nagyszüleim, nem kaptam pontos válasz, de aztán csak egy kicsit kellett törni a fejem, mert a válasz nagyon egyszerű: Jézus az életéről mondott le értünk, és nekünk mégis csak kisebb dologról kell lemondanunk ez idő alatt. A böjt ideje alatt többet kell imádkozni, hogy aztán később másokra is oda tudjunk figyelni, hiszen a nagyböjt a másokkal való törődés és az adakozás időszaka is. A böjt alkalmával a lelkünket kell táplálni, mivel akkor mutatkozik az ember erősnek, ha valami olyasmitől tartja vissza magát, amit igazán szeret, és nem a test vágyai uralkodnak rajta. Az önuralomban erősödhetünk és persze Jézushoz hasonlóvá válunk, aki a legnagyobb áldozatot hozta értünk, lemondott az életéről megváltásunkért. A böjt jelentheti az önmagammal való szembesülést, az ima az Istenre való tekintést vagy az Istennel való kapcsolatot, az adakozás pedig az embertársaink felé való megnyílást. Ha az ember ezt az időszakot végig csinálja, nem könnyű, de ha végig viszi az olyan mintha egy hegyet mászott volna meg, amiről később büszkén mesélhet. A Paulinumban sok élményben tettem szert, amelyekről elmondhatom, hogy a későbbi életben a hasznomra válhatnak. Kifejezetten a nagyböjti időben, amikor megkitt ájtatosságokkal gazdagítjuk lelki életünket közösségünkben. Továbbá az egymás iránti figyelem gyakorlással és segítségnyújtással, amelyre az adott körülmények között iskolatársam rászorul.

Vállaljunk mindannyian olyan áldozatot, amit Jézus urunk vállalt, és fogadjuk őt tiszta szívvel és erős akarattal.

Idén február 14-én, hamvazószerdával kezdetét vette a negyven napos (hétköznapok) nagyböjti időszak. A negyvenes szám a Szentírásban több helyen is megjelenik. Például: negyven napig zuhogott az eső a vízözön előtt, negyven évig tartott Izrael pusztai vándorlása, negyven napig volt Mózes a Sínai-hegyen, negyven napig volt úton Illés, negyven napig kellett bűnbánatot tartania Ninivének[L1] , negyven napig böjtölt Jézus a pusztában stb. Mint láthatjuk a negyvenes számhoz az ítélet vagy a büntetés kapcsolódik, ami a megpróbáltatást, vagy a befejezést fejezi ki. A nagyböjti idő törekvés Jézus negyven napos böjtjének a követésére, amely időt Ő a pusztában töltött a nyilvános működésének a megkezdése előtt, ahol a gonosz általi megkísértés és az ellentmondás történt. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Ennek jegyében hamvazószerdán a szemináriumunk kápolnájában szentmise keretében sor került a hamvazkodásra bűnbánatuk jeleként.

Az esztendő vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszakját farsangi, azaz zajos mulatsági, lakodalomi rendezvények ideje töltik ki. Ebben az időszakban világszerte különféle bálok és felvonulások, ismertebb elnevezésen karneválok tartatnak, amely egyben télbúcsúztató is. A szemináriumban a tudásszerzést biztosító tanulási időn kívül gond van fordítva a bennlakók testi-lelki épségére is. A tanulmányi időszak folyamán különféle események kerülnek megrendezésre, amelyek kivitelezése és pontos megszervezése, valamint levezénylése adott osztályok feladata, mely utóbbi célja a szervezési tapasztalatok szerzése. Ez alkalommal a farsang került előtérbe. A műsoron a diákok a saját szellemi erőségeik villogtatásával léptek fel osztálytársaik szórakoztatására. Idén is egy-egy zenésének számmal, színművészeti és poétikai előadásokkal készültek egymás nagy örömére.

Az egyházi alapítású tanintézetek fő előadási tárgyai között szerepel a hittan. Így van ez püspökségünk gimnáziumban, a Paulinumban is. Ennek a tantárgynak a célja, hogy az itt tanuló diákok minél jobban megismerjék vallásukat. Elmélyítsék szentírási és hitbeli tudásukat, továbbá ezzel párhuzamba a gyakorlati életbe átültetve erkölcsi ismeretekhez jussanak. A pusztán informatív tudás elsajátításán kívül lehetőség teremtetik, hogy kisebb rekreációs kikapcsolódások révén a diákok saját érzékeik által további információkhoz és a meglévők igazolásához jussanak. E célból az elmúlt hét folyamán a diákok az elöljárók kíséretében látogatást tettek az 1896-ban neogótikus stílusban felépült szabadkai Szent György templomba. A tanulók szemügyre vehették az építmény szerkezeti kül- és beltéri kivitelezését, valamint megcsodálhatták a művészi kivitelezésű főoltárt és többi szenteket ábrázoló fafaragványokat. A látogatás közös imával és a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának az esdeklésével zárult.