A nyolcadikos csantavéri diákok látogatást tettek gimnáziumunkba és szemináriumunkba az elmúlt hónapban ft. Utcai Róbert atyával. A diákok tudomást szerezhettek arról, hogy a Paulinum Gimnázium társadalmi – nyelvi irányzatú iskola, amely fiúk és lányok előtt nyílt oktatási intézet, az oktatás és nevelés  keretében a keresztény hit és értékek elmélyítését is célozza, azzal a szándékkal, hogy így ne csak tudásra tegyenek szert a fiatalok, hanem felelősség- és tisztelettudó magatartásra egyaránt.

Az iskola biztosítja a diákok számára a tankönyveket, továbbá a sikeres diákok ösztöndíjban fognak részesülni. Azok a tanulók, akik angol vagy német nyelvből szeretnének nyelvvizsgát, azok részére a plusz felkészítő nyelvtanórákat biztosítjuk. Az oktatási intézet keretében lehetőség van szaktanár segítségével a megszerzett zenei tudás tovább bővítésére illetve fejlesztésére, vagy kezdő ként megtanulni hangszeren játszani. Gazdag vallási, kulturális és tanulmányi kirándulások részesei lehetnek.”

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium minden egyes és csoport diák érdeklődését és látogatását szívesen fogadja. Utóbbinak a kivitelezése esetén, a honlapunkon található elérhetőségeken történő előzetes egyeztetés után kerül sor.

A böjti idő derekán vagyunk már. Az első napon, amely a liturgikus szertartás során történő hamuval való megjelölés után hamvazószerdának neveznek, a kápolnában szentmise keretében hamvazkodtunk, és ezzel meg is kezdtük a negyvennapos böjtöt. A hamuval való megjelölés az ószövetségi ember előtt is ismeretes, amely révén a gyászt és a bűnbánatot fejezte ki. A kereszténységben  a korai egyház bűnbánati rítusára vezethető vissza, amikor is a nyilvános bűnbánókat a kánoni bűnbánat szertartása keretében hamuval jelölték meg, majd az ádámkapun át kivezették őket a templomból.  II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval jelöljék meg e napon. A szertartáson a pap az előző évi virágvasárnapon szentelt barka hamujával jelöli meg a hívek homlokát. A szertartást végző személy, míg hamuval keresztet rajzol, vagy azt a fejre szórja a következőket mondja: “Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” vagy „Emlékezzél meg  ember, hogy porból lettél és porrá leszel!”. A hamú nem csak a bűnbánatra, hanem  az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A nagyböjtben a Paulinum kápolnájában a szerdai és pénteki napokon keresztútat végzünk, és csütörtökön este szentségimádást és elmélkedést.

Tapossuk az élet útját, s közben, míg a szebb pillanatokat megélve örülünk, bú-bánat távol áll, máskor fejünket kapkodjuk, mint a kegyetlen mostoha, amikor lecsap az élet ostora. Bizony, könnyebb lenne, amiként az útjelző táblák rendre terelik a forgalmat és óvják az életet, úgy jelzőlámpás gyanánt megvilagítanák utunkat. Most, nagyböjtben, a kereszt útját Jézussal járjuk, s mint minden útjelző táblánál megállunk vagy feltekintünk a biztos cél érdekében, úgy az állomások előtt is figyelünk, hallgatunk és tanulunk: mi az életre vezető út.

A keresztút átérezteti az emberi tettek súlyát, és együttérzésre indít, hogy tragédiák – a szülő látja gyermeke élete kiontását –, az ember kínzása és megölése pusztán emberi gonoszságból és mohóságból ne következzenek be. Miként Jézus figyelmezteti az őt sirató asszonyokat: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lk 23,29-31) A stációk járása során láthatjuk, hogy Jézus háromszor esik el, de minden egyes alkalommal feláll, és folytatja. Az életben mi is a magány és a világi gondok terhe miatt, olykor a legszívesebben feladnánk. A keresztút pont arra mutat rá, hogy ne add fel, ne hidd el, hogy nincs tovább... Állj fel, mert a tét a te életed, és a holnap az nem a ma.

A kápolnában szerdai és pénteki napokon végezzük a keresztutat. Minden alkalommal egy-egy osztály diákjai vezetik az ájtatosságot. Ez az ájtatosság a középkorban terjedt el. A hagyomány szerint Mária, Jézus anyja és egy-egy tanítvány a feltámadás után Jézus utolsó földi napjainak színhelyeit rendszeresen felkeresték és körbejárták. A későbbi időkben a keresztút egyes helyein emléktáblákat kezdtek elhelyezni a hívek. A XIV. században a ferencesek által vezetett szentföldi zarándoklatok folyamán a hívek már a Praetorium–Szentsír közti távon 14 emlékhelyből álló útvonalat jártak be. A 14 stációs keresztút elterjedéséhez különösen hozzájárult Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences, aki 576 keresztutat állítatott fel. Azóta a keresztút minden egyes keresztény templomban megtalálható, és a nagyböjti időben mindig új kihívás a keresztények számára, hogy Jézus megváltói művén gondolkodjanak, és ezt összefüzzék a maguk életével.

Szerbiában február 15-én ünnepelték az államiság napját. Ezen a napon emlékeztek az első szerb felkelésre, amely 1804-ben vette kezdetét Orašac-on. Ekkor a belgrádi pasalik területén élő szerb vezetők gyűlést szerveztek, amelyen a felkelés mellett döntöttek, és vezéré Đorđe Petrović-Karađorđét választották. Február 15-e jelentős azt illetően is, hogy szintén ezen a dátumon 1835-ben Kragujevacon volt megtartva az a  nemzetgyűlés, amelyen a Szerb Fejedelemség első alkotmánya lett elfogadva.

Az idő folyamán Szerbiának több alkotmány is volt. A jelenleg érvényben levő alkotmányt 2006-ban hozták meg. Február 15-ét, mint az államiság napját a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idején is ünnepelték, majd megszüntették. 2001-ben újabb döntés után ismét előírt ünnep lett, amely 2012-től kétnapossá vált, ami azt jelenti, hogy február 15-e mellett 16-a is ünnep. Ezeken a napokon állami rendelet alapján minként az oktatási és más állami intézményekben, úgy nálunk is munkaszüneti napok voltak.