Már hagyománnyá vált, hogy október hónap utolsó előtti vasárnapján, missziós vasárnapon találkozóra és látogatóba megyünk Tavankútra. Ezen a vasárnapon emlékeznek meg a hívek a missziókról és a misszionáriusokról, akik a világ minden táján hirdetik az evangéliumot, Jézus Krisztus Örömhírét. Ft. Ivanković Franjo esperes – plébános meghívást erre a vasárnapra szokta tenni azért, mert a Paulinum Gimnáziumnak és Szemináriumnak elsődleges célja hithirdetőket, tanítókat és egyházi szolgálatban lévőket nevelni. A paulinisták ezen a vasárnapon az ünnepi szentmise keretében egy alkalmi műsorral szoktak bemutatkozni és egyben felhívni a hívek figyelmét hitünk terjesztésére.

A missziókért bemutatott szentmisét msgr. Miocs József, a szeminárium rektora vezette és vele együtt misézett Ft. Ivanković Franjo helybéli plébános és Ft. Tojzán László prefektus. A rektor úr a szentbeszédben a missziós tevékenység fontosságát hangsúlyozta, amely nem csak a misszionáriusok kötelessége, hanem minden katolikus keresztényé is. A szentbeszédet követően Ristov Tomislav IV. osztályos tanuló tanúságot tett életútjáról és hivatásáról. A liturgia olvasmányait Juhas Đuro és Cocek Stefan olvasták. A hívek könyörgéseit Stojanov Kiril mondta, amelyre a hívek énekkel válaszoltak. A szentáldozás után elmélkedés hangzott el az eucharisztiáról, amelyet Kralus Patrik olvasott fel. Ezt követte egy hangszeres duett. Kiss Tamás klarinéton és Hatnađ Danijel fuvolán előadták Jaquaes Aubert - F-dúr Menüett-jét. A szentmise végén a rektor úr megköszönte a meghívást, és kihangsúlyozta, hogy a találkozónak kettős értelme van. Először is az, hogy a paulinisták a hívekkel, mint jótevőkkel találkozhatnak, és egyben megköszönhetik mindazt, amit a hívek az intézetért tesznek. Másrészt, hogy a szeminaristák tapasztalatokat szerezhetnek a plébániai látogatásuk alkalmával. A műsor után a plébános megköszönte a szeminaristák jelenlétét és szerepvállalását. A szentmisét követően a plébánián bőséges terített asztal várt ránk, amely a lelkes hívek jóvoltából készült el.

Ebéd után rövid sétát tettünk a faluban. Megtekintettük a tájházat, a Matija Gubec Művelődési Központot és az iskolát. A séta után focimérkőzésre került sor. A paulinisták a helyi csapattal mérték össze játéktudásukat. A mérkőzés döntetlen eredménnyel fejeződött be, mert egy mérkőzést veszítettünk egyet pedig nyertünk. A késő délutáni órákban tértünk vissza otthonunkba sok örömteli élménnyel. Hálásak vagyunk a Jóistennek a szép napért, rektor úrnak a szervezésért, a helyi plébánosnak és a híveknek a fogadásért és a felejthetetlen találkozásért.

Amióta iskolánk megnyílt, bármelyik rendszerben is működött, időközben az állami hatóságok ellenőrizték a gimnázium munkáját. Az idősebb generációk bizonyosan emlékeznek arra, amikor a tartományi kormány által küldöttek látogatták iskolánkat, vagy később Szabadka városának küldötte.

A legújabb időkben a Paulinum Gimnázium az Észak - Bácskai Oktatási Központhoz tartozik és ezért újabban az ő hatáskörükből jön a felügyelő. Az elmúlt héten az észak - bácskai tanfelügyelő volt nálunk, aki ez alkalommal inkább tanácsokkal látta el az igazgatónkat és a gimnázium vezetőségét.

A szabadkai Iparművészek és Formatervezők Egyesülete kiállítást rendezett, amivel megemlékeztek az elhunyt képzőművészetet oktató tanárokról, akik Szabadka város képzőművészeti életének meghatározó egyéniségei voltak.

A kiállítás célja az volt, hogy megemlékezzünk és tiszteletünket rójuk le elhunyt művész-tanáraink előtt. Továbbá az, hogy a fiatalabb nemzedékek és a mai kortárs művészek megismerjék elődjeik művészetét, akik maradandót alkottak Szabadka képzőművészeti életében. A kiállítást a városi múzeum rendezte, és a szabadkai városháza Ajándék- bolt galériájában rendezte meg. A kiállítás egész október havában látogatható.

Mivel a Paulinum Gimnázium tantárgyai között művészettörténet is szerepel, ezért a tanulók a képzőművészeti kiállításokat is megtekintik. Ez alkalommal közelebbről is megtekintettük Almási Gábor szobrászművész alkotásait, Bacsity Ilona akvarell tájképeit, Kalmár Ferenc és Magdolna festményeit, továbbá Szilágyi Gábor és a többi szabadkai művész kiállított műalkotásait.

A szabadkai Szent Teréz templom, illetve a mai székesegyház alapkövét 1773-ban fektették le. A 200. évfordulóra a templomot belüről teljesen felújították, és 1973-ban ünnepélyes keretek közt újra felszentelték. Azóta minden esztendőben október 14-én megemlékeznek a szabadkai hívek a templom felszenteléséről. Mivel a székesegyház az egyházmegye első temploma, így az ünnepi szentmisét mindig a főpásztor végzi. Mint minden esztendőben mi paulinisták is részt vettünk az ünnepi szentmisén, és meghallgattuk msgr. Stjepan Beretić székesegyházi és ft. Orcsik Károly adorjáni plébános szentbeszédét.

Október 15-e Avilai Szent Teréz napja. Avilai Szent Teréz a székesegyház, a plébánia és a város védőszentje, hiszen egykor a város is Szent Terézről volt elnevezve: Maria Theresiopolis-nak. A Szent Teréz -napi búcsú mindig ünnepi keretek között zajlik. Az ünnepi szentmisét  szokás szerint, a székesegyház plébánosa a városi papsággal együtt mutat be. Ez alkalommal az ünnepi szónok ft. Szungyi Károly adai plébános volt, aki horvát és magyar nyelven méltatta Avilai Szent Teréz életét és tevékenységét.

A templomszentelési megemlékezésen és a búcsú alkalmával az oltárszolgálatot mi láttuk el, és természetesen mi magunk is a szabadkai hívekkel egyetembe imádkoztunk és énekeltünk.