Az oktatási intézmények tanrendjének megfelelően, a tanárok félévente értékelik a tanulók eredményeit és teljesítményét, amely igen fontos úgy a tanulók, mint az oktatók részére. Vajdaság területén az oktatási előírások szerint, a téli szünet előtt zárják le az osztályzatokat. A Paulinum Gimnáziumban ez január végén történik. Tanáraink január 29-én értékelték az első félév tanulmányi eredményeit. A hangsúly a tanulmányok fellendítésének és javításának szolgálatában van. A gyűlést szokás szerint az iskola igazgatója vezeti, az osztályfőnökök viszont ismertetik a tanulók átlageredményeit. Az idei első félévben, a második osztályos tanulók minősültek legjobbaknak, utánuk az elsősök, majd a harmadikosok és a negyedikesek következtek.

Összegezésben, a tanárok nem voltak egészen megelégedve az elért eredményekkel, de ez nem jelenti azt, hogy ezután nem lesz jobb. A második félév lehetőséget nyújt, hogy az eredmények jobbak legyenek, hisszük, hogy ez így lesz, hiszen ez nem csak a tanulók feladata és érdeke, hanem a tanároké is. Latin mondás: Non schole, discimus – és – Non suffitiens (Nem az iskoláért tanulunk – és – Sosem elég). Ennek reményében kezdtük el a második félévet.

Az első félév a Paulinum Gimnáziumban január 30-án fejeződik be. Mielőtt megkezdődne a második félév, az intézet beosztása szerint, egy lelkinap szokott lenni. A lelkinapra, illetve rekolekcióra nagy szükség van, mert a mindennapi iskolai és intézeti gondok kissé elterelik az igazi lelki ápolást. A lelkinap viszont belső összeszedettséget, lelki erőt és lélek újulást jelent. Ez volt jellemző az idei rekolekcióra is.

Lelkinapunk délelőttjén szentmise keretében msgr. Miocs József rektor horvát nyelven tartott elmélkedést, Lukács Arnold diakónus viszont, magyar nyelven. Az előadók témája a személyes kapcsolat Istennel, melynek mozzanata mindenütt jelen van és ezeket meg kell találnunk. A délutáni órákban ft. Dulić Dražen atya tartott elmélkedést, aki rámutatott a különböző ájtatosságok és a magánimák fontosságára, melyek által életet és erőt kell merítenünk a szürke hétköznapunkra. A rekolekció előadásai, az ájtatosságok és az intelmek arra serkentettek bennünket, hogy a lelkinapokból még sokáig táplálkozzunk.

Az egyház január 25-én emlékezik Szent Pál apostol megtérésének jeles napjára. A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Szeminárium védőszentjének és névadójának tiszteletére ugyancsak ezen a napon ünnepli az iskolanapot, továbbá a kápolna búcsúját. Az 1962/63-as tanévben alapított intézmény, rendhagyó módon, ezúttal is ünnepi szentmisével tette emlékezetessé az évfordulót.

Az iskola kápolnájában összegyűlt ünneplő tömeget diákok, szülők, tanárok, rangos egyházi és világi vezetők alkották, akik részt vettek a msgr. Stanislav Hočevar, belgrádi érsek, msgr. Dr. Kiss Rigó László, szegedi püspök, msgr. Dr. Pénzes János, szabadkai megyéspüspök, illetve msgr. Miocs József, a Paulinum rektora által bemutatott ünnepi liturgián. A kétnyelvű szentmise keretében a Szegedről érkezett msgr. Dr. Kiss Rigó László magyar nyelven tartott szentbeszédében Pál apostol megtérésének jelentőségét hangsúlyozta. Mint elmondta, Pál apostol nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a kereszténység világszerte elterjedhessen. Hozzátette továbbá, hogy olykor nem ártana nekünk is megtérnünk.
A belgrádi érsek - metropolita, Stanislav Hočevar ugyancsak a legnagyobb ünnepek között tartja számon január 25-ét. Mint elmondta ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy a nehézségek között sem szabad megfeledkeznünk a ránk bízott felelősség vállalásától, továbbá hinnünk kell abban, hogy ha erős akarattal, hittel és szeretettel tekintünk az Úrra, bármit el tudunk érni.
A szertartás végén a tanulók szavalataiból, zenei válogátásából összeállított alkalmi műsor következett. A negyedikes tanulók közül Lévai Tamás , Ölbei Irén: Az apostol című versét magyar nyelven, míg Nađ Denis Szent Pál himnusza című alkotását horvát nyelven szavalta el. Oros Mihály negyedikes és Hatnađ Daniel első osztályos tanulók fuvolajátékában J.S.Bach Menüett című alkotását hallgathatta meg a közönség.

Miocs József, az iskola rektora köszöntőjében háláját fejezte ki az iskola jótevőinek, közöttük elsősorban Pásztor Istvánnak a Tartományi Képviselöház elnökének, Szabadka város önkormányzatának az anyagi támogatásért, illetve, amelyek rendkívüli jelentőséggel bírnak az intézmény számára.
Az atya azt is elmondta, hogy ez a nap a Paulinum diákjainak ünnepe, ilyenkor Szent Pál közbenjárását kérik, hogy segítse a tanulói, nevelői, tanári munkát végzőket. Ugyancsak az intézmény vezetője köszöntötte az eseményen nagy számban megjelent rangos vendégeket. A közjogi méltóságok közül tiszteletét tette: Dr. Marko Nikolić, a Vallásügyi Minisztériumbol, Pásztor István, a Képviselőház elnöke, Maglai Jenő, Szabadka polgármestere, Magyarország szabadkai főkonzulja, Dr. Bábity János, Velimir Pleša Horvátország szabadkai főkonzulja, Kern Imre, államtitkár, Kern Sólya Mária, polgármesteri tanácsos, Dr. Lepeš Josip, az MTTK dékánja.

A Paulinum klasszikus irányzaton működő nyelvi gimnázium, amely a nyelvek tanítása mellett nagy hangsúlyt fektet a filozófiai, teológiai, illetve a klasszikus műveltséget biztosító tanulmányokra. Az intézmény diákjai nagy számban választják a papi pályát, de a benne megvalósuló képzés a világi hivatások iránt elkötelezettek számára is megfelelő alapokat nyújt.
A szeminárium elöljárói és tanulói ezúton is szeretnék hálájukat kifejezni mindazoknak, akik az év folyamán imáikkal, támogatásukkal hozzájárulnak a gimnázium munkájának sikerességéhez. Ugyancsak ezúton mondanak köszönetet azoknak is, akik bármilyen módon az intézmény segítségére voltak az iskolanap és a kápolna búcsújának megszervezésében.
A fennállásának 53. évfordulóját ünneplő Paulinumban megtartott ünnepi szentmisét a Mária Rádió élőben közvetítette.

Udvardi Eszter magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő 12 éven át tanított a Paulinum Gimnáziumban, 2015-ben vonult nyugdíjba. A tanári pályáról, egykori diákokról, a paulinumbéli munkájáról a gimnázium tudósítója kérdezte.

P: - Kérem, mutassa be életútját.

U. E.: - Csantavérről származom, általános iskolai tanulmányaimat ott, a gimnáziumot Szabadkán, a Bölcsészkart pedig Újvidéken végeztem el. Ezt követően a szabadkai Műszaki Középiskolában helyezkedtem el és 35 éven át ott is dolgoztam, és hivatalosan ebből az intézményből is vonultam nyugdíjba. Közben Ivanović Josip tanár úrnak köszönhetően kerültem a Paulinumba, amely iskolát egy rendkívül békés, csöndes intézménynek találtam az a nyüzsgő fergeteg után ahol korábban volt szerencsém dolgozni. Tanári pályám, sőt mondhatom, hogy életem legszebb 12 esztendeje volt a Paulinumban töltött idő. Új élményekkel gazdagodtam, és nagyon sokat tanultam is. Bár én egész életemben vallásos voltam, de a tanároktól, az intézményben dolgozó papoktól, sőt még a diákoktól is tanultam.

P: - Hogyan hasonlítaná össze a két intézményt, ahol tanított, illetve az alkalmazott tanítási módszereket?

U.E.: - Abban az iskolában más volt a légkör. Egy nyüzsgő, nagy létszámú osztályokkal működő intézmény volt, ahol némely évben 38 diák tartozott egy tagozatba. Ahhoz képest itt szinte minden tanulóval egyéni munkát valósíthattam meg, mindenki kérdésére, válaszára jutott elég idő a tanítási órákon. A diákok a Paulinumban sokkal fegyelmezetebbek, illemtudóbbak, ugyanakkor hiányoltam az olvasás iránti igényt, az szeretetét. Ezt igazából a számítógépes világ vívmányainak tulajdonítom, mert a gyerekek lassan-lassan elfelejtenek olvasni, beszűkülnek. Csak az internet a technika világa érdekli őket. Természetesen kivétel akad itt is. Főleg jó képességű, művelt, kiváló fogalmazókészséggel rendelkező tanulókkal ismerkedtem meg, akik csodálatos diplomadolgozatokat írtak.

P: - Milyen elveket igyekezett követni a munkája során? Vannak-e diákok, akikre ma is szívesen emlékezik?

U. E.: - Mindig arra törekedtem, hogy ne csak tanítsak, hanem neveljek is. A jó, a szép és a pozitív világszemlélet irányába igyekeztem terelni a diákjaimat. Csak ők a megmondhatói, hogy mennyire jártam sikerrel. Én mindenesetre hálát adok Istennek, amiért nagyszerű kollégákkal, jó gyerekekkel, ideális körülmények között végezhettem a dolgom a Paulinumban. Megnyugtató volt a számomra, hogy az igazgató úr minden nap ott volt velünk, feszültségektől mentesen, családias légkörben zajlottak az órák, teltek a napok. Zsunyi Tibor, Tojzán László, Mészáros Oszkár, Tapolcsányi Emánuel, Béres György mind-mind sikeres felnőttek lettek, szívesen emlékezem rájuk. Búcsúk alkalmával gyakran találkozunk, ilyenkor beszámolnak az életük alakulásáról. Egyszer minden véget ér, így a tanári pályám is, sajnos a betegségem is hozzásegített, hogy meghozzam a döntést, miszerint 2015/2016-os tanévtől visszavonulok.