Szabadkán a Szent Rókus templomban hosszú évtizedekre visszanyúló története van a Szent József kilencednek, amelynek egyik napján, már évek óta, a szeminaristák is részt vesznek. Az idei évben, Msgr. Dr. Anisic Andrija plébános meghívására, március 13-án vettünk rész a szentmisén és az ájtatosságon, amelyet Msgr. Miocs József rektor és igazgató vezetett. Rektor úr megköszönte a meghívását és a sok áldozathozatalt, melyet a plébános és a hívek tesznek a Paulinum közösségéért. A szentbeszédet Baranyi László prefektus tartotta Ferenc pápa, Evangelii Gaudium (Az evangélum öröme) kezdetű apostoli buzdítása alapjá, az Egyház missziós küldetéséről. A szentmise végén mindnyájan a Szent József oltár elé térdeltünk és elénekeltük a litániát, valamint elmondtuk a felajánló imát Szent József közbenjárását kérve életünkre. Még egyszer köszönetet mondunk Anisic atyának a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért, amelyben részesültünk.

Szabadkán több helyszínen emlékeztek a március 15-ei eseményekre. Koszorúztak Paganini József tüzérszázados sírjánál a Zentai úti temetőben, a Zsidótemető ’48-as emlékművénél, valamint a VMSZ szervezésében Palicson is megszerveztek egy színvonalas megemlékezést. Szombaton megkoszorúzták a Kossuth-szobrot is a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ előtti Kossuth Lajos téren. Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom emlékére megtartott ünnepségen Plank Zoltán konzul tolmácsolta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét. A szabadkai központi ünnepségeken lehetőség szerint a szeminaristák is részt vettek, hiszen a forradalom emléknapja része történelmünknek és nemzeti identitásunknak. E mellett mind a történelemnek, mind pedig az irodalomtörténetnek lényeges fejezetét jelentette és jelenti ma is a szabadságharc és a forradalom. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon megrendezett emlékezésen Dr.Takács Márta dékán asszony és egykori matematika tanárnőnk külön köszöntötte a paulinistákat és örömét fejezte ki, hogy jelenlétünkkel megtiszteltük a Tanítóképző Kart, és hogy bekapcsolódtunk a közös emlékezésbe, ünneplésbe.

A Paulinum liturgikus életének és lelki programjainak kiemelkedő eseménye mindenek előtt a napi szentmise, de e mellett más lelki programoknak, ájtatosságoknak, rekollekcióknak és elmélkedéseknek is helye van a szeminárium napirendjében. Az elmúlt csütörtökön, mintegy ráhangolódásként a nagyböjti szent időszakra, a szeminaristák egy kis csoportja megszervezett egy fél órás szentségimádást a szeminárium kápolnájában. A csütörtöki szentségimádás emlékeztet minket az Oltáriszentség és az egyházi rend szentségének alapítására, és ez alkalmat ad arra, hogy imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért. De e mellet imádkoztunk azokért is, akik más hivatásban fogják megélni keresztény küldetésüket és hivatásukat. A keresztény életet el sem lehet képzelni imádság nélkül, hiszen nap mint nap szükségünk van lelki erőre feladataink teljesítésére. Az adoratio elmélkedéseit és zeneszámait Horváth Ákos, Hoc Zdenko, Vojnic M. Tomislav, Rudinski Bogdan és Oros Mihály állították össze és vezették. A szentségimádás valóban lélekemelő volt, hiszen az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztust egészen közel érezhettük magunkhoz.

Köztudott, hogy a médiák minden szinten a választásokon való részvételre serkentenek és utalnak minket. A katolikus egyház nem részrehajló, de úgyszintén biztatja híveit, mint felelős állampolgárokat, hogy vegyenek részt a választásokon és lelkiismeretük szerint szavazzanak. A 2014-es év a választások éve lett. Szerbiában március 16-ra írták ki a parlamenti választásokat, Magyarországon viszont április 6-ra. Msgr. Német László nagybecskereki püspök, egykori paulinista ezt írja körlevelében a választásokról: „A parlamenti választások lehetőséget nyújtanak arra, hogy mindenki részt vegyen jövőjének a megformálásában. Számomra választási joggal élni annak a reménynek a következménye, amely hisz egy jobb jövőben, egy olyan társadalom kiépítésében, ahol lehetséges biztonságban és emberhez méltóan élni.

A választásokon való részvétel a katolikus felfogás szerint lelkiismereti kötelesség. Ha nem megyek el szavazni, akkor ugyancsak döntöttem a lelkiismeretem szerint, de nem használtam ki a lehetőséget arra, hogy csak egy kicsit is hozzájáruljak a közös, társadalmi élet formálásához. Szinte természetesnek vesszük, hogy szidjuk és kritizáljuk a politikusainkat, a rossz állapotokat, melyekkel lépten-nyomon találkozunk. A közéletet azonban csak kritikával és hallgatással nem lehet megváltoztatni, ide személyes hozzájárulás is szükséges”.

Mi paulinisták, akik betöltöttük a 18. életévünket, élni fogunk a szavazási lehetőséggel és szavazni megyünk, és imádkozni fogunk azokért, akik majd a jövőben országunkat és az anyaországot kormányozzák mindnyájunk javára.