Június 08-án, szombaton délelőtt fél 10-kor, a Paulinum csengője a szokott módon megszólalt, de immár nem az iskolai óra, hanem a tanévzáró szentmise kezdetét jelezte. Más iskolákkal ellentéteben, a Paulinumban az iskolaév vége mindig június első hetében van, és ezután, néhány nap szünet után megkezdődik az érettségi vizsgák időszaka. A tanévzáró szentmisét Msgr. Miocs József rektor és igazgató vezette Ft. Vogric Joseph és Ft. Király Tibor fehértemplomi plébánossal. A szentmisén a szeminaristák mellett részt vettek tanári kar tagjai, a szülők, rokonos ismerősök és jótevők. Rektor úr beszédében a hála fontosságáról beszélt, kiemelve, hogy a keresztény ember nemcsak kér az Istentől, hanem hálát is ad. Minden esetléeges nehézség ellenére hálával tartozunk az elmúlt iskolaévért, különös tekintettel arra, hogy a Paulinum ebben az iskolaévben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Az iskolaév folyamán számos rendezvény és alkalmi műsor megrendezésére került sor, amely felidézte az elmúlt év legjelentősebb eseményeit, történéseit. A szentmisén Tolnay Jácint és Sztefánovity Erik érettségizők Gubinelli Gustate et videte duettjét énekelték Baranyi László prefektus kíséretével. Paul Oszkár harmadikos tanulónk Mozart Ave verum hegedűre átírt változatát játszotta szintén a prefektus atya kíséretével. A szeminaristák nevében Bata Szabolcs és Pelhe Szilveszter mondtak rövid beszédet, kifejezve köszönetüket és hálájukat elsősorban Istennek, valamint a nevelőknek, tanároknak, híveinknek és jótevőinknek. Horvát Ákos Sík Sándor Te Deum című versét szavalta el, majd esz követően elénekeltük Téged Isten dicsérünk kezdetű hálaadó himnuszt. A szentmisén Msgr. Miocs József rektor ünnepi, apáti áldásban részesítette a szentmisén résztvevőket. Ez volt az elő alkalom, hogy a rektor úr, aki a Paulinum 50. éves fennállása alkalmából és a sok évi kitartó és áldozatos munka elismeréseként kapott tiszteletbeli apát kitüntetést követően, ünnepi-apáti áldást adott. A szentmise után a tanári kar megtartotta a rendes év végi tantestületi, valamint az első érettségi vizsgát előkészítő gyűlését. A szeminaristák, kivéve az érettségizőket, mindnyájan haza mentek a nyári szünetre és majd csak szeptember első hetében fognak ismét visszatérni az intézetbe. Negyedikeseinknek még hátra van az érettségi vizsga, amelyen számot fognak adni a négy év során szerzett tudásról.

A szabadkai Reichl Palota szépművészeti kiállítási csarnokában már egy hete két értékes kiállítás tekinthető meg. Mandic Zdravko művészi festményei és Stricki Zdenko fényképei.

Madnic Zravko Boszniában született, de egész élete és munkássága Újvidékhez fűződött. Tanulmányait Ljubljanában és Belgrádban végezte a képzőművészeti akadémiákon. Egy időben Nagybecskereken is dolgozott, sőt itt a Művészeti Galéria igazgatója volt. Több évtizedes munkásságának festményei Vajdaság rónaságát, táj jellegzetes szépségeit, valamint a Tisza-környékét és magát a Tisza folyót használta fel festményeiben.

Stricki Zdenko szabadkai születésű és egész élete munkássága Szabadkához fűződik. Alkotása a fényképek terén mutatkozik meg. Fényképei elsősorban szülővárosát ábrázolják, továbbá különböző képeket, leginkább az ő belföldi útjairól, de számos külföldi úti fényképei is láthatók. Az elmúlt csütörtökön Sram Olga tanárnőnk tolmácsolásában és kalauzolásában tekintettük meg e két érdekes és értékes kiállítást.

A magyar parlament 2010. május 31-én a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította az I. Világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondta: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Július 4-én Királyhalmán ünnepi szentmise és alkalmi műsor keretében emlékeztek meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról. Az összetartozás napi program Szabadkán, a székesegyházban folytatódott tovább, ahol a Zuglói Szent István Király Zeneiskola énekkara adott koncertet. Az eseményen Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár köszöntötte a megjelenteket és a vendégeket. A hangversenyen az iskola női karának előadásában elhangzott többek közt egy Ómagyar Mária-siralom zenés feldolgozás, Szent István király antifónája, Liszt Ferenc O Salutaris Hostia és Laudate Dominum többszólamú szerzeményei, valamint Kodály Zoltán miséjéből a Kyrie tétel és az Esti dal. Ezen az ünnepi hangversenyen a szeminárium közössége is részt, és nagy figyelemmel és ámulattal hallgattuk a szinte művészeknek mondható énekesek előadását.

Szombaton május 25.-én Délkelet-Bánát legnagyobb, és festői szépségű városában, Versecen voltunk kiránduláson. Versec városa hegyvidéki arculatának, híres szőlőültetvényeinek és kirándulóhelyeinek köszönhetően Vajdaság egyik kiemelt turisztikai és kulturális pontjai közé tartozik. Ft. Erős Mihály plébános meghívására érkeztünk a plébániára, amely ebben az esztendőben ünnepli a plébániatemplom fennállásának 150. évfordulóját. Mihály atya harminckilenc évvel ezelőtt érettségizett a Paulinumban, amihez elmondása szerint nagyon sok szép emlékek fűzi, és ezért, ha valaki plébánosága állomáshelyein a papi hivatás iránt érdeklődött, mindig a Paulinumba irányította. Megérkezésünk után megmutatta a templomot és a plébániát és beszámolt annak történelméről. Többek között megtudtuk, hogy a város és a plébániai élet a török uralom alól való felszabadulás után indult meg fejlődni, és ez a virágzó korszak a II. Világháborúig megvolt. A város katolikus templomát, a Szent Gellért templomot 1860-ban építették neogót stílusban, amely nemcsak a környék, hanem Vajdaság egyik legnagyobb és legszebb temploma. A templomot eredetileg székesegyháznak építették, de az elmúlt század politikai változásai megakadályozták, hogy Versecen legyen a püspöki székhely. A templomberendezés tiroli, budapesti és más híres európai mesterek munkáját örökíti meg, amely felbecsülhetetlen érték is egyben. A város 1944-ig a magyar lakosság mellett többségében németek (svábok) által lakott városka volt, de a háború után a németeket elűzték a városból és ezzel megkezdődött a hanyatlás időszaka. Annak ellenére, hogy a háborút követősen jelentősen megfogyatkozott a hívek száma, az itthon maradottak minden nehézség ellenére kitartottak katolikus hitük és vallásuk mellett és lelkesen küzdöttek és küzdenek ma is a megmaradásért. A szentmisén Mihály atya köszönetet mondott Msgr. Miocs Józsefnek és a szeminárium egész közösségének, hogy meglátogattuk a plébániát, hiszen ez nagyon sokat jelent a szórványban élő verseci híveknek. A szentmisét követően a plébánián vendégeltek meg bennünket, majd Mihály atya megmutatta a város fontos és jellegzetes épületeit, intézményeit. Délutáni sétánk keretében felkerestük az 1720-ban épült, a Verseci-helyek lejtőjén lévő és a városra tekintő Szent Kereszt kápolnát, amely Bánság egyik legrégebbi búcsújáróhelye, és itt végeztük el a májusi ájtatosságot is. A délutáni séta és a plébánostól való elköszönés után után, tele élményekkel vissza indultunk Szabadkára.