Mgr. Fleisz Rita, latin-görög szakos tanárnőnk, november 7-én megvédte doktori disszertációs munkáját és ezzel doktori titulust szerzett.

Fleisz tanárnőnk szabadkai születésű, a belgrádi egyetem Filológiai Fakultásán 1992-ben klasszikus nyelvekből diplomázott. 2009-ben ugyanezen az egyetemen magiszteri címet szerzett, - a személytelen igék ógörög, latin, magyar és szerb nyelv munkájának összehasonlításával. Most viszont, az elmúlt héten megvédte Az ógörög drámai művészetről szóló disszertációját és ezzel elnyerte a tudományok doktori címét.

Fleisz tanárnő még 1992-ben kezdett gimnáziumunkban tanítani. A háborús években 10 éven át tanított budapesti iskolákban, ahonnan 2006-ban tért vissza. Ettől az esztendőtől a szabadkai Városi Könyvtár helyi részlegének fő munkatársa és a mi gimnáziumunkban tanítja a ógörög nyelvet. Tanárnőnknek gratulálunk a doktori fokozat elnyeréséhez, amely csakis kitartó és szorgalmas munkájának eredménye. Kívánunk neki minden jót és Isten áldását.

„Tófenék-Mellék” címmel kiállította műveit Ozsvár Péter, a szabadkai Képzőművészeti Találkozó csarnokaiban.

Ozsvár Péter Kishomokon született. Az időszakos tavakkal lapályos; helyenként szikes vidék alapjaiban határozza meg élményvilágát. A Finom-kerámiai szakközépiskolát Kanizsán végezte el, majd a kanizsai Potisje Majolika részlegének korongozója lett. A különböző vajdasági kerámia-műhelyekben tett vándor-korongozásainak tapasztalatai nyomán kezdett bele saját gondolat- és érzésvilágának megformázásába. Vajdaság, Szerbia, Horvátország és Magyarország művésztelepein dolgozott. A szerbiai Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének elnökségi tagja.

Ozsvár Péter alkotása a tájvidék, tájszellem, amelyben nagyít, növeszt, kitalál és az alföldi színekben mesebeli lényegeket kreál. Mi Ozsvár kiállítását tekintettük meg Sram Olga tanárnőnk vezetésével és tolmácsolásával. Az alkotások akármennyire is egyéniek és absztrakt értelmezésűek, mégis hűen tolmácsolják a mi vajdasági jellegű világunkat.

A mai Vajdaság területe az egykori Római Birodalom Pannónia provincia részét képezte. A Római Császárság keresztényüldöző volt és így a mai Vajdaság területén is hajdanán üldözték a keresztényeket. A legtöbb adat a szerémségi vértanúkról maradt meg. Ezek közül kitűnik Szent Dömötör, aki római nemesi családból származott. Ügyes katona volt és vitézségéért magas katonai beosztást kapott. A hadjáratok alkalmával megismerkedett a kereszténységgel és megkeresztelkedett. Ez nem tetszett a császárnak és megpróbálta lebeszélni a kereszténységről. Mivel nem volt hajlandó erről lemondani, ezért a császár kivégeztette.

Szent Dömötör rendíthetetlen volt hitében és a hitéért ontotta ki vérét. Ő lett a szerémségi püspökség védőszentje és a szerémségi székesegyház patrónusa. A Szentatya október 11-én megnyitotta a Hit évét. Október viszont Szent Dömötör hónapja, ezért a szerémségi püspökség október 26-án megünnepelte egyházmegyéjének védőszentjét és egyben megnyitotta a Hit esztendejét. Az ünnepségen részt vett szemináriumunk rektora a szerémségi püspökség tanulójával.

A rendszerváltozás után, november 1-je, szabadon választott munkaszüneti nap lehetett. Az Észak-bácskai körzet már egy évtizede él ezzel a lehetőséggel. Csak azoknak munkanap a mindenszentek, akik ezt így választják.

Iskolánkban Mindenszentek napja mindig egyházi ünnepnek számított és nem volt tanítás. Ekkor a tanulók, vagy bent maradtak a szemináriumban, haza mentek, hogy otthon ünnepeljenek és emlékezzenek meg az elhunytakról. Ebben az esztendőben kivételesen az történt, hogy úgynevezett hosszú hétvégét tartottunk. Mivel Mindenszentek és Halottak napja csütörtökre és péntekre esett, a munkaszombatunk is kimaradt, és így négy napot tölthettünk otthonainkban.

Mielőtt haza mentünk, ellátogattunk a Bajai úti sírkertbe és leróttuk tiszteletünket az elhunytak valamint ebben a temetőben eltemetett tanáraink és nevelőink nyugvóhelyén. Közösen imádkoztunk magyar, horvát és latin nyelven, és mécseseket gyújtottunk meg, hogy kedves elhunytjaink az örök világosság fényében nyugodjanak.