Az 1989-es rendszerváltásnak mindenki nagyon megörült. Ez hullámszerűen vonult végig egész Kelet – Európában. Mindenkit öröm töltött el, mindenki tele volt reményekkel és bízott abban, hogy hamarosan minden megváltozik és minden jobb lesz. A 90-es évek elején kitört a háború a volt Jugoszláviában. A reményből nem lett semmi, a jobb helyzet helyett pedig rosszabb lett. A nép legnagyobb része támogatásra szorult.

A 90-es évek elején a Paulinum is válságos helyzetbe került. Megoldást kellett keresni, hogy az intézmény túléljen. Még mielőtt megalakult a Szabadkai Egyházmegye Szeretetszolgálata, a Paulinum vezetősége kapcsolatba lépett előbb a zágrábi, majd a budapesti és a belgrádi Caritasszal. Mi mindig hálával és tisztelettel tartozunk az egykori igazgatóknak, Jelena Brajša asszonynak, Bajzáth Ferenc és Antun Pećar atyáknak, akik elsődlegesen segítettek nekünk. Ezek az egyházmegyei szervezetek mindenek előtt élelemmel és ruházattal támogattak bennünket. Amikor 20 évvel ezelőtt megalakult a szabadkai Szeretetszolgálat (Caritas) éveken át segítségünkre volt, amiben csak lehetősége volt.

Az elmúlt pénteken megemlékezést tartottak a 20 éve működő szabadkai Szeretetszolgálatról. Az ünnepi szentmisén, melyet Msgr. Stanislav Hočevar érsek celebrált számos lelkésszel együtt, ezen mi is részt vettünk és hálát adtunk a jó Istennek mindazért, amit mi az éveken át megértő jótevőktől kaptunk.

Az idei szabadkai városnapi rendezvénysorozat számos érdekességet és meglepetést tartogatott az érdeklődőknek a megrendezésre került programok között, amelyeken alkalomadtán mi is részt vettünk. Ilyen volt például A címerek kora című, Kákonyi Zoltán ötvösmunkáiból rendezett kiállítás a Városháza alatti emléktárgyboltjában, amelyet az elmúlt héten tekintettünk meg. A bemutatott címerek kizárólag nemesfém–ezüst, vörösréz, sárgaréz–megmunkálásával, és némi árnyékolás technika alkalmazásával, hagyományos kézi ötvös eljárással készültek. A bemutatásra kerülő címerek elsősorban a városhoz kötődnek, amelyek művészi értéke szinte felbecsülhetetlen. Többek között megtekinthettük elsősorban Szabadka városának és a környező jelentősebb városok és települések címereit, továbbá az Osztrák-Magyar Monarchia, a Magyar Királyság, a Nagy-Magyarország, a Szerb Királyság és még sok más ország címerét.

A másik kiállítás a szabadkai városháza előcsarnokában az un. Három városháza című képkiállítást volt Ezt a kiállítást a szabadkai városháza megépítésének századik évfordulója alkalmából rendezték meg, amelyen megtekinthetők voltak az épület tervei, alaprajzai, az építéséhez kapcsolódó hivatalos okmányok és az elmúlt évtizedekben róla készített képek is. A képek megtekintése után megtekintettük a városháza dísztermét is, ahol röviden ismertették a városháza építésének történetét, valamint annak a múltban és a jelenben betöltött fontos szerepét.

A szabadkai Városházát 1908-ban kezdték építeni és 1910-re elkészült. A felszerelések és a berendezések végett csak 1912-re tudták átadni.  A felszentelésére 1912 szeptember 15-én került sor. Mivel e jelentős esemény 100 évvel ezelőtt történt, igy Szabadkán három napi rendezvénysorozattal emlékeztek meg a városházáról. Szeptember 11-én a Magyar Nemzeti Tanács szervezett ünnepséget. Az ünnepség vendége volt Dr. Semlyén Zsolt Magyarország miniszerelnök - helyettese, és Répás Zsuzsanna, a Magyar Kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Az ünnepséget Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke nyitotta meg, utánna viszont ünnepi beszédet tartott Semlyén Zsolt. Ezekután Kovácsev Ninkov Olga művészettörténész előadást tartott a városházáról.

Szeptember 14-én a szabadkai Műemlékvédelmi Intézet rendezett megemlékezést és könyvbemutatót. Beszédet tartot Dr. Martinovć Kata Budapestről és Dr. Fényi Tibor, a budapesti Róth Miksa emlékház igazgatója. A rendezvény keretében bemutatásra került Szabatka legújabb monográfiája. Az ünnepségen közreműködött Kinka Rita zongora művész és Nikolić Miloš hegedűművész.

Szeptember 15-én jubíleumi ünnepséget rendezett a városi vezetőség. Bevezetőt mondott Modest Dulic polgármester, valamint Kern Sólya Mária, a Városi Képviselő Testület elnöke.  A beszédek után alkalmi műsor következett, melyen a szabadkai Népszinház színművészei előadták a száz évvel ezelötti eseményeket és bonyodalmakat a városháza építéséről., amely az akkori polgármester Dr. Bíró Károly szerint "homokból épült de nem homokra."

DOLINSZKY ÁRPÁD TEMETÉSÉN

Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens halála mindenkit váratlanul ért. Még az iskola kezdése előtt rektorunknál járt, valamint a Szent István - napi ünnepségen ökumenikus szertartás keretében együtt áldoták meg az új kenyeret. Akkor még senki sem sejtette hogy ö hamarossan eltávozik az élők sorából. Temetése szeptember 15-én volt a Zentai - úti temetőben. A temetésen tiszteletünket fejeztük ki rektorunkkal, hiszen mi több alkalommal részt vettünk Dolinszky úrral együtt ökumenikus istentiszteleteken és több alkalommal énekeltünk az evangélikus püspöki templomban.

A szabadkai Kálváriát 1877-ben kezdték építeni és keresztúti állomásokat felállítani. A kápolna és a stációk 1879-re fejeződtek be és a Fájdalmas Szűzanya napján lettek felszentelve. A Kálvária búcsúja szeptember 15-én van, amelyet minden évben ezen a napon ünnepelnek. A paulinisták, mint máskor is elzarándokoltak a Kálvária búcsújára. A búcsúi program szentségimádással kezdődőtt és szentmisével zárult. A szentmisét Msgr. Stjepan Beretić celebrálta, Bela Stantić plébánossal és ft. Baranyi László prefektussal.