Múzeumi látogatás |
|
|
2015. március 12. csütörtök, 13:22 |
A szabadkai Városi Múzeum létrehozása a könyvtár megalapításával hozható összefüggésbe. 1890-ben Iványi István kezdeményezésére megalakult a könyvtár. A könyvadományozás mellett muzeális értékű tárgyakat is adományoztak a polgárok és ez volt egy önálló múzeum alapítása. A múzeum előbb a Reichel palotában helyezkedett el, majd az új városháza épületébe került. 2008-tól a múzeum új, önálló helyre költözött a neves szecessziós Dömötör Miksa palotába. Dömötör Miksa szemorvos, volt, kutató és szakirodalom fordító. Mint jómódú polgár épületét Vágó József és László budapesti építészekkel építtette bécsi szecessziós stílusban. Ma ebben az épületben helyezkedik el a szabadkai archeológia, történelmi, természettudományi és képzőművészeti múzeumi részleg.
Mi az elmúlt héten a múzeumban jártunk. Megcsodáltuk a gyönyörű szép épületet, utána viszont megtekintettük az alkalmi kiállítást. Ez Szabadka városának és környékének régészeti kutatását, ásatását, településeit, környezetét és élő- és állatvilágát mutatja be képekkel, tárgyakkal, perforált állatokkal és más szemléltető eszközökkel.
|
Találkozás a kisboszniai hívekkel |
|
|
2015. március 12. csütörtök, 13:10 |
Nagyböjt 2. vasárnapján, március 1-én, a Paulinum diákjai és növendékei a Szabadka melletti kisboszniai plébániatemplomban vendégeskedtek, ahová Ft. Muharem Dragan plébános, egykori szemináriumi nevelő és tanár meghívására érkztünk. Dragan atya mintegy két és fél éve lelkipásztora a közösségnek és nagyon megörült, hogy találtunk időpontot a találkozóra, hiszen maga is, mint egykori paulinista és nevelő, tudja, hogy milyen sokat jelent egy ilyen találkozó, mind a híveknek, mind pedig a közösségnek. E mellett a plébánialátogatások alkalmat is nyújtanak, hogy a közösséget bemutatjuk a híveknek, különösen is a fiataloknak, és egyben bátorítás is, hogy a középiskola választásánál bátran merjenek a Paulinumba iratkozni.
Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József rektor és igazgató vezette és vele misézett Ft. Baranyi László prefektus valamint a Dragan atya. Rektor úr szentbeszédében az evangéliumban elhangzott felhívásra, -„Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok” – hívta fel a figyelmet, miszerint minden keresztény ember hivatása és feladata az, hogy Krisztusra tekintsünk és rá figyeljünk, mert Ő az Isten Fia. A nagyböjti szent időszak alkalom számunkra, hogy elgondolkozzunk az evangélium szavain, hogy vajon mi, mai keresztények mennyire figyelünk az isteni szóra, amely nap mint nap elhangzik. A prédikációt követően Rudinski Bogdan érettségiző tanúságot tett életútjáról, ezen belül is a Paulinumban eltöltött éveiről, bátorítva a fiatalokat, hogy ne féljenek érdeklődni és tájékozódni az intézmény felől, mert itt olyan alapokat kaphatnak, amelyet más intézmények kevésbé tudnak nyújtani. A szentmise olvasmányait tanulóink, Rudinski Bogdan, Nađ Denis és Kiss Szilárd olvasták, áldozás után viszont Juhas Đuro Heda Domitrivić Uzmi svoj križ (vedd fel kereszted) című versét szavalta. Felcsendült két lelki dal is, a Tvoja Krv (a Te Véred) és Čisto srce (Tiszta szívet adj, Uram), melyet a Paulinum kis együttese vezetett. Áldozásra Török Tamás hegedűn és a prefektus atya orgonán W. A. Mozart - Ave verum szerzeményét adták elő, a szentmise végén pedig Oros Mihály fuvolán, szintén a prefektus atya kíséretével, J. S. Bach - Bist du bei mir című darabját adták elő. Áldás előtt Dragan atya megköszönte jelenlétünket, amely nagyon sokat jelentett a plébánia híveinek, különösen is a fiataloknak. A szentmisét követően a Paulinum közösségét a Pelhe család látta vendégül családi otthonukban, amelyet ez úton is hálásan köszönünk, hiszen nem kis fáradságba és áldozathozatalba került egy ilyen nagy közösség megvendégelése.
|
|
Kiállításon |
|
|
2015. március 10. kedd, 11:30 |
Az elmúlt hónap végén nem hagyományos technikával alkalmazott képkiállítás nyílt meg a szabadkai Városháza torony alatti kiállítási termében. A képeket Novák Mihály fotó- és képzőművész állította ki Utak és fák elnevezéssel. Az alkotások új technikával, méghozzá argentotipi és cianotípia módszerrel készültek. A több mint negyven kép a következő megnevezéssel látható: utak, termőföld, szülőföld, domboldal, meder, tópart, fák, erdőszél és sűrű erdő. A fákról még külön látható képek, mint a fák összevágva, magányfa és páros-fa jelöléssel.
A kiállítás egyedi, nem hagyományos, de emberhez közel álló és érthető, amely különös technikával szemlélteti a képeket a nézőknek. A Paulinum Gimnáziumban a tanulók négy éven át művészettörténetet is tanulnak. Külön ismerteti meg velünk a tanárnőnk a képzőművészet lehetőségeinek mindenféle technikáját. Ezért, ebből a kiállításból sokat tanultunk. Érdeklődéssel jártuk körül a tárlatot és újabb tapasztalatokkal és szép élményekkel tértünk vissza otthonunkba.
|
Keresztúti ájtatosság a Paulinumban |
|
|
2015. március 10. kedd, 11:18 |
A nagyböjti időszak egyik legelterjedtebb ájtatossága a keresztútjárás, amelynek a Paulinumban is több évtizedre visszamenő hagyománya van. A keresztút eredetileg az a körülbelül fél kilométeres útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Via Dolorosa: a fájdalmak útja. Via Crucis: a kereszt útja. A hagyomány szerint a szent körúton már a föltámadás utáni napokban végigmentek néhányan. A ferences atyák vezetésével már a tizennegyedik századtól zarándokok látogatták, bár azok az állomások nem voltak teljesen azonosak a maiakkal. Európában elsőként olasz területeken imádkozták a stációkat. Szabadtéren a németek állítottak föl először a 15. században - hét állomással. A tizennégy stációs forma Betlehemben 1518-tól honosodott meg. A keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők- egyedül vagy közösségben - fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Imádkozható kötött szövegekkel, de saját szavainkkal is. Sajátos napja a péntek, különösen nagyböjtben, de más napokon is végezhető. Ajánlott rá lelkiismeretvizsgálattal és a bánat felindításával felkészülni. Elcsendesedünk, életünkre tekintünk, és együtt érzünk a szenvedő Jézussal, valamint mindazokkal, akik vele együtt szenvednek, és erőt merítünk keresztjeink hordozásához. Életünk minden gondjával és örömével Jézus után indulunk.
A Paulinumban a keresztúti ájtatosságokat a kápolnában szoktuk tartani, amelyet a szeminaristák vezetnek egy meghatározott beosztás szerint, osztályonként felváltva. A hagyományos keresztútjárás mellett alkalmanként audiovizuális keresztutat is szoktunk végezni, amikor a modern technika segítségével az egyes állomások képeit, eseményeit és színhelyeit kivetítjük és ehhez választunk megfelelő szöveget. Nagyböjt vége felé viszont a szeminaristák bekapcsolódnak a hívek közös keresztúti ájtatosságába a Kálvárián, nemcsak jelenlétükkel, hanem felolvasással és énekléssel.
|
|