Szombaton május 25.-én Délkelet-Bánát legnagyobb, és festői szépségű városában, Versecen voltunk kiránduláson. Versec városa hegyvidéki arculatának, híres szőlőültetvényeinek és kirándulóhelyeinek köszönhetően Vajdaság egyik kiemelt turisztikai és kulturális pontjai közé tartozik. Ft. Erős Mihály plébános meghívására érkeztünk a plébániára, amely ebben az esztendőben ünnepli a plébániatemplom fennállásának 150. évfordulóját. Mihály atya harminckilenc évvel ezelőtt érettségizett a Paulinumban, amihez elmondása szerint nagyon sok szép emlékek fűzi, és ezért, ha valaki plébánosága állomáshelyein a papi hivatás iránt érdeklődött, mindig a Paulinumba irányította. Megérkezésünk után megmutatta a templomot és a plébániát és beszámolt annak történelméről. Többek között megtudtuk, hogy a város és a plébániai élet a török uralom alól való felszabadulás után indult meg fejlődni, és ez a virágzó korszak a II. Világháborúig megvolt. A város katolikus templomát, a Szent Gellért templomot 1860-ban építették neogót stílusban, amely nemcsak a környék, hanem Vajdaság egyik legnagyobb és legszebb temploma. A templomot eredetileg székesegyháznak építették, de az elmúlt század politikai változásai megakadályozták, hogy Versecen legyen a püspöki székhely. A templomberendezés tiroli, budapesti és más híres európai mesterek munkáját örökíti meg, amely felbecsülhetetlen érték is egyben. A város 1944-ig a magyar lakosság mellett többségében németek (svábok) által lakott városka volt, de a háború után a németeket elűzték a városból és ezzel megkezdődött a hanyatlás időszaka. Annak ellenére, hogy a háborút követősen jelentősen megfogyatkozott a hívek száma, az itthon maradottak minden nehézség ellenére kitartottak katolikus hitük és vallásuk mellett és lelkesen küzdöttek és küzdenek ma is a megmaradásért. A szentmisén Mihály atya köszönetet mondott Msgr. Miocs Józsefnek és a szeminárium egész közösségének, hogy meglátogattuk a plébániát, hiszen ez nagyon sokat jelent a szórványban élő verseci híveknek. A szentmisét követően a plébánián vendégeltek meg bennünket, majd Mihály atya megmutatta a város fontos és jellegzetes épületeit, intézményeit. Délutáni sétánk keretében felkerestük az 1720-ban épült, a Verseci-helyek lejtőjén lévő és a városra tekintő Szent Kereszt kápolnát, amely Bánság egyik legrégebbi búcsújáróhelye, és itt végeztük el a májusi ájtatosságot is. A délutáni séta és a plébánostól való elköszönés után után, tele élményekkel vissza indultunk Szabadkára.

Május 11-én szombaton a szeminárium közössége a szerémségi Mária-kegyhelyre, Tekija-ra zarándokolt, ahol a Szerémségi Egyházmegye egy kórustalálkozót rendezett Szűz Mária tiszteletére. A találkozón a megjelent szerémségi és bácskai kórusok mellett a Paulinum énekkara, a Schola Cantorum Paulinum is fellépet három énekszámmal Msgr. Miocs József rektor vezetésével. A kegyhelyre a szeminaristák elsősorban mint zarándokok érkeztek, Szűz Mária iránti tiszteletünk kifejezéséül és hálából.

Tekija-ról annyit kell tudni, hogy Pétervárad közelében található, a péterváradi Majornak nevezett településrészen kívül, a Duna partján, a belgrádi műút mellett. A középkorban a péterváradi cisztercita apátságé volt, a török hódoltság idején derviskolostor (törökül takija) állt itt, majd kiűzésüket követően, 1693-ban a jezsuiták birtokába került. Minden bizonnyal ők hozhatták magukkal a római Santa Maria Maggiore (római pápai bazilika) kápolna Fekete Madonnájának a másolatát. Tekia hírét és a kegyhely vallásos kisugárzását az is növelte, hogy Savoyai Jenő 1716-ban éppen Havasi Boldogasszony napján, azaz augusztus 5-én aratta a döntő fontosságú péterváradi győzelmet. A legenda szerint a harc már elveszettnek látszott, amikor Jenő herceg a kegykép előtt könyörgött segítségért. És íme csoda történt: nyár derekán, augusztusban hó kezdett hullani, amely a keresztényeket elrejtette a már-már fölülkerekedő törökök elől és így a csata Mária híveinek győzelmével végződött. A kegyhely nemcsak a szerémségi híveknek kedvelt és gyakran látogatott zarándokhelye, hiszen a búcsúk és más Mária ünnepek alkalmával a szomszédos egyházmegyékből is szép számban érkeznek hívek. A most megrendezett kórustalálkozót ünnepi püspöki szentmise előzött meg, amelyet Msgr. Gašparovski Đuro szerémségi megyéspüspök vezetett. A szentmise és a fellépések után a püspök úr vendégei voltunk a kegytemplom melletti zarándokházban. Gašparovski püspök úr szívén viseli és támogatja a Paulinumot és mindig szívesen látogat el közösségünkbe, egyben hív is minket, hogy bármikor arra járunk keressük fel őt.