Május 24-én megszólalt az iskolacsengő, de ez alkalommal az egyesek számára nem az óra végét hívatott jelezni, hanem négy évnyi tanulmányuk lezárását. Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus… énekelték ballagóink, és velük együtt iskolatársaik és tanáraik. Öröm és szomorúság, élet és mulandóság, csupa elválás az élet, mondja a dal, de ne szomorkodjanak az elváláson, hanem élvezzék az életet, és legyenek nyitottak az újra. Ennek fényében búcsúztatta az igazgató, msgr. Miocs József,  majd szólaltak meg az alsós diákok. Magyar nyelven Kőszegi Tijana és horvát nyelven Kontra Antonij szólt a ballagókhoz. Beszédükben megemlékeztek a közös időkről, és köszönték a szép pillanatok és hasznos tanácsokat. A jövőbe tekintve sok sikert, és helytállást kívántak a többi diák nevében. A ballagók osztályfőnöke, dr. Fehér Tivadar beszédében méltatta elért sikereiket, és hangsúlyozta, hogy nem a papír számít, hanem a szerzett tudás, amit senki nem vehet el. Útravaló jó tanácsként felhívta a figyelmüket arra, hogy a boldogság lehetetlen sikerélmény nélkül, amely viszont kitartás és munka nélkül elmarad. Végül a végzős diákok (Gyuris Bálint, Ilić Stefan, Kiss Szebasztián, Halič Ivan, Örödg Valentin, Szabó Erneszt, Szepesi Albert, Varga Sámuel) nevében szólalt meg magyar nyelven Varga Sámuel és horvát nyelven Kiss Szebasztián, akik köszönő beszédek keretében fejezték ki hálájukat az egybegyűlteknek és búcsúztak. Zárás képen Kontra Antonij gitáron és Pozder Damján fuvolán adtak elő egy, a szomorkás légkört megtörő vidám éneket. A ballagók számára e nappal befejeződtek az iskolai előadások, és kezdetét vette az érettségire felkészítő időszak, amely végén érettségit, vagyis középiskolai tanulmányukat lezáró vizsgát tesznek majd.

Az információ áramlás fontos és meghatározó szerepet tölt be az emberiség történelmében. Korunkban az információkat közlő tömegtájékoztató formák egyre nagyobb teret hódítanak maguknak. A médiumok gyökeres változást idéztek elő életmódunkban, emberi kapcsolatainkban és gondolkodásunkban. Erre a jelenségre a XX. században az Egyház is felfigyelt, és a II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965) kiadták az Inter Mirifica (Határozat a tájékoztató eszközökről) című határozatot. A tömegtájékoztatásban rejlő lehetőségektől vezérelve a jól informáltság szellemében az Egyház nyitott a médiák felhasználása irányába. Ilyen értelemben kezdte meg az egyházi magyar sajtó szerkesztését ft. Huzsvár László verbászi plébános,  majd folytatta Újvidéken a sokszínű plébánosi tevékenysége mellett is mindaddig, amíg püspöki kinevezést nem kapott. Mint püspök tovább szorgalmazta, és Harmath Károly ferences atya vette át a szerkesztést. A 2000-ben  beállt politikai és  gazdasági változások miatt  szükségessé vált egy jól informáló és nagyobb lapszámban elérhető  hírtudosító kiadvány. Ennek értelmében megszületett a „Hírvivő – Katolikus hetilap”, amely szerkesztése és nyomtatása ft. Utasi Jenő atya védnöksége alatt zajlott Tóthfalun. Az első szám megjelenése után Jenő atya felhívta a Paulinum Gimnázium és Szeminárium vezetőségét a közös együttműködés céljából, amely kapcsolat azóta is a szerkesztőséggel fennáll. Azóta a jó együttműködés szellemében a szerkesztők folyamatossan közlik „A Paulinum életéből” című fenntartott rovatban a paulinisták beszámolóit a Paulinum eseményeiről. A 20 éves fennállás fényében kívánunk eredményes folytatást Isten áldásával.

A Paulinum szerkesztősége köszönettel,

1978-ban tartották az első a múzeumok világnapját, majd 1999-ben Franciaországban az első Múzeumok Éjszakája rendezvényt. Az elmúlt két év eseményei miatt világszerte elmaradt, azonban hazánkban idén ismét megrendezésre került Szabadkán is a kulturális intézményeket népszerűsítő rendezvény, a Múzeumok Éjszakája. Idén május 15-én csaknem 30 intézmény vett részt a programban. A rendezvény központja a Szabadkai Városi Múzeum volt, ahol a „Historicizmus Bácskában - Szabadka” címen bemutatásra került a XIX. századi polgári életet szemléltető kiállítás. A múzeumban megtekintettük a kiállított ünnepi díszruhákat. Továbbá a megmaradt teljes gyógyszerészi bútor berendezést. Szemügyre vehető volt a díszes intarziákkal és dombormű fafaragásokkal ellátott szabadidő és hálószoba bútorok. A múzeumban külön kiállítási részlegük volt a vallási kegytárgyaknak, ahol szentségtartók, tömjénezők, miseruhák és képek voltak láthatók. Bemutatásra kerültek a tárlaton a megcélzott kor könyvei is, amelyen példányokon keresztül szemléltették az adott időszak tipográfiáját.

Alkalom adódott, hogy megtekintsük a Szabadkai Magyar Tanítóképző felújított épületét. Dr. Josip Ivanović dékán fogadott bennünket, aki körbevezetett és bemutatta számunkra az intézményt, közben ismertette a történetét. Mint megtudtuk, a szabadkai tanítóképzés a 18. század végéig nyúlik vissza Mária Teréziáig, akinek a Ratio Educationis 1777-es rendelete alapján indult meg a tanítóképzés. A következő fontos lépés 1871-ben történt, amikor is a magyar országgyűlés határozata alapján tanítóképzőt alapítottak meg. A következő lényeges mérföldkő az intézet történelmében 2006-ban volt, amikor szabadkai székhellyel, az Újvidéki Egyetem 14. karaként, megalakult a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar. Az MTTK a Sárga házban kapott helyett, amely egykoron központi pénzintézmények számára adott otthont. Az elmúlt évek alatt teljes felújítás alá került az épület, amely során bővítették és új szekciókkal bővítették az intézmény részlegeit. Látogatásunk végén Ivanović dékán úr, aki egyben a Paulinum gimnázium tanára is, megvendégelt bennünket. Köszönjük a tanár úrnak a készségét és fáradságát.