„Itt minden elöljáró, minden tanár, kisegítő személyzet értetek dolgozik. Az első dolog mindig az lesz, hogy hogyan válaszoltok erre a jóságra, erről lesznek értesítve először a szülők, plébánosok, az ordinariátus is: Jézus szerint válaszolsz-e a jó emberek munkájára, akik téged formálnak…? Az Úr lelke van rajtad – használd ki azt minden szentmisén, áldozásban, gyónásban, a tanulásodban, szórakozásodban is, hogy ne csak az itt dokumentált cselekedeteid legyenek jóságod és tanulni való vágyad jele, hanem az is, amit egyedül az Istened lát és te, és amit az égben jegyeznek fel.

Ahogyan a kezdetekben az Isten megteremtette a földet és az eget, most a te életed alapjait teremti ebben a kitűnő intézetben. Ezért ne felejtsétek, az elöljárók, a tanárok, mindenki fölött, aki nevel benneteket, az Úr Lelke van. És rajtatok is, amikor nyitott lélekkel fogadjátok el a jót, amit az Atyátok küld erre az évre, hogy gazdagokká váljatok: hitben, erkölcsben, tudásban. Isten adja, hogy csak is a nemes értékeitek kerüljenek a gondozóitok elé, és az Isten elé is, aki ebben az országban a legjobbat adja itt nektek. Legyen jó a kezdet, a folytatása, és a vége is ennek az iskolaévnek: Az Úr lelke legyen rajtunk. Amen.” – mondta dr. Fehér Tivadar megbízott igazgató.

A mise után sor került az inaugratio-ra (lat. bevezető), amelyen az igazgató hivatalosan is megnyitotta az új iskolatanévet. Ennek keretében sor került az új diákok, továbbá a tanárok és az osztályfőnökök bemutatására, valamint az általuk előadott tantárgyak felsorolására.

A tanévnyitó végén az igazgató megköszönte minden megjelent tanár részvételét, és eredményes munkát kívánt mind a tanároknak, mind a diákoknak. A záró szavak után a diákok számára meg lettek tartva az osztályfőnöki órák.

Országszerte újra megszólaltak az iskolacsengők. Intézetünkben Veni Sancte ünnepi szentmisével vette kezdetét a 2023/24-es iskolai tanév. A misén a tanárok a diákokkal együtt hívták a Szent Lelket kérve segítségét. Az ünnepi szentmisét a gimnázium igazgatója dr. Fehér Tivadar mutatta be, aki beszédében a következőket mondta: „Kedves tanári kar, szeminaristák, diákok, kiszolgáló személyzet, szülők - a világmindenség kezdete, az emberi élet kezdete az Isten kezében volt és van. Ennek nyomán – az értelmes ember – a napját, a munkáját is Istennel kezdi, úgy, ahogyan mi ezt az iskolaévet. Ehhez mi is kinyitottuk az evangéliumos könyvet, és az elé helyeztük magunkat, aki itt van közöttünk, majd a szentáldozásban bennünk. Azért tettük meg, hogy rajtunk is beteljesedjen: Πνεῦμα κυρίου ἐπ᾽ ἐμὲ - „Az Úr Lelke van rajtam” (Lk 4,18). Az Úr lelke azért szükséges, hogy amit most elkezdünk, azt lelki gazdagságban vigyük végig, olyan gyümölcsöket szülve, melyet a végén nem szégyellni kell, hanem büszkén tovább vinni egy másik intézménybe, munkahelyre, vagy a következő évbe, hogy a négy esztendő együtt valódi érték legyen az életünkben, ne pedig rejteni való emlék a lelkiismeretünkben, mint ahogyan megtörtént egyesekkel, akik nem Jézussal gondolkodtak. Ez azért is szükséges, hogy amikor majd egyszer visszatekintünk az évtizedeinkre, akkor ne rontson ránk a lelkiismeret, hogy volt néhány hónap, év, amire nem szívesen tekintünk és idézünk fel, a saját hibánkból. Az életben az első helyen az a kérdés áll, hogy az Úr Lelke van-e rajtam? A magánéletemben és a közösségben folytatott tevékenységemben is. A tanárok és az előjáróság mindig ezt fogja kérdezni tőled, és mindig azt a választ is kell adni, hogy Jézussal jöttem ide, Jézussal dolgozni, növekedni a gondolkodásomban, érzelmeimben, Jézussal megvalósítani életem egészét. Ez az, ami boldoggá, teljessé tesz egy földi pályát. Még fontosabb, hogy az ilyen emberen keresztül tesz az Isten boldoggá másokat, hiszen a keresztény ember nem önmagának él, hanem azoknak, akiket rájuk bíztak.” Folytatás…

Ft. msgr Miocs József, a Paulinum, a Püspökségi Klasszikus Gimnázium igazgatójának sajnálatos elhalálozása után, a Szabadkai Egyházmegyei Hatóság jónak látta kinevezni ideiglenes utódját hat hónapra, ft. dr. Fehér Tivadar személyében.

Az ideiglenes igazgató 1966. III. 2-án született Szabadkán, igen népes család második gyermekeként. Az elemi osztályt a püspöki városban végezte az igen jó tanítók és tanárok keze alatt. A középiskola első évét az akkori „kísérleti” 9-10 osztályos gimnáziumban fejezte, majd beiratkozott a Paulinum Püspökségi Gimnáziumba. Ez akkor még teljesen egyházmegyei irányítás alatt állt, nem létezett állami befolyás és követelmény – ami sokkal magasabb intellektuális szintet jelentett és erkölcsi nevelést, mint az ilyen jellegű világi intézményekben. A harmadik gimnáziumi évben elhunyt édesapja, így vissza kellett térni a közeli családi házba, és a tanulás a munka mellett folyt tovább, mert az apa hiányát részben az idősebb gyermekeknek kellett pótolni.

Az általános teológiát Zágrábban végezte, mert akkoriban a magyarországi teológiákon igen aktív volt a rendőrségi titkosszolgálat. Visszatérve öt helyen káplánkodott és volt plébános, majd felkérték, hogy a Paulinum gimnáziumában vállalja el a latin és az ógörög nyelv oktatását. Tízévi munka után megszakítás következett a külföldi tanulmányok miatt, msgr. Pénzes János, immár nyugalmazott szabadkai püspök jóvoltából. Az elvégzett feladat után újra a Paulinumban kapott megbízatást - a pasztorális munka mellett, különböző plébániákon kisegítőként, és folyamatos gyóntatóként a katedrálisban. Ez mellett folytatta az irodalmi tevékenységét, teológiai jellegű könyvek kiadását, illetve előadásokat tartott. A gimnáziumban – időközben – az állami akkreditáció miatt megszűnt az ógörög nyelv oktatása, és maradt a latin. Ebben a funkcióban segítette a volt igazgató ft. msgr. Miocs József munkáját, és most ideiglenesen lett kinevezve a főpásztor megérkezéséig, amikor is az belátása szerint tovább vezeti az egyházmegyét. Kérjük a híveket, imádkozzanak azért, hogy rövid megbízatását egyszerűségben és bölcsességben teljesítse.

A Paulinum egyházi alapítású és államilag elismert gimnázium, amelyet az állam kiegyenlített minden más gimnáziummal az országban. Az iskola társadalmi – nyelvi irányzatú gimnázium.

Az oktatás ingyenes és a tankönyvek biztosítva vannak. A hangsúly a nyelveken van, a klasszikus kultúrán, a történelmen és a hittanon. Az intézménybe nem csak azok a fiúk és lányok  jelentkezhetnek, akik a gimnázium után filozófiai-teológiai tanulmányokat szeretnének folytatni, hanem azok is, akik az érettségi után bármely főiskolára vagy egyetemre kívánnak felvételezni. A jó szakképzett tanári kar arra törekszik, hogy minél nagyobb tudást nyújtson a tanulóknak, az intézet viszont a keresztény értékekre nevel.

A gimnáziumba ugyanazokkal az okmányokkal kell beiratkozni, mint bármely más gimnáziumba, középiskolába.

Jelentkezési időpont, munkanapokon, délelőtt 9-től 12:00 óráig lehetséges.

A Paulinum elérhetőségei:

tel./fax: 024/555-340,

email: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it ,

illetve web oldal: www.paulinum.edu.rs

Az elérhetőségeken kívül előzetes egyeztetés után bármikor be lehet jönni az iskolába és az intézetbe, hogy személyesen is meggyőződj az iskoláról és a nevelési módszerről.

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Paulinum Gimnázium.

Msgr. art. m. Miocs József, a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium rektora, címzetes apát, pápai prelátus május 24-én, életének 82., papságának 55. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek. Szombaton, május 27-én lelke üdvéért gyászmisét szolgáltattak a kúlai Szent György-templomban, majd utolsó útjára kísérték a helyi katolikus temetőben.

Miocs József Kúlán született 1942-ben. Az általános iskolát szülővárosában végezte el, majd a gimnáziumot-kisszemináriumot Zágrábban fejezete be. Egyetemi tanulmányainak idején is ebben a városban maradt. Előbb a Hittudományi Karon folytatott teológiai és filozófia tanulmányokat, majd a zágrábi Zeneművészeti Főiskola egyházzenei szakán is oklevelet szerzett. 1968-ban szentelték pappá Szabadkán. A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium tanári karához 1975-ben csatlakozott, majd a székesegyház karnagya, a Szent Teréz magyar énekkar vezetője lett. Ezt követően, 1981-től a Paulinum igazgatója, majd 1988-tól haláláig a szeminárium rektora volt. A nevéhez fűződik az intézmény akkreditációja, hiszen 1989-ig az iskola bizonyítványait hivatalosan nem ismerték el. Kitartó munkájának és igyekezetének köszönhetően 1990-től a bizonyítványokat elfogadják, majd 2004-ben megvalósult az akkreditáció is. Emellett zenetanárként is fontos szerepet töltött be az intézmény életében, hiszen ötvenéves tanári pályát tudhatott maga mögött.

A tanítás, a diákok nevelése, valamint a Paulinum mellett életében fontos szerepet töltött be az egyházi zene. A Szabadkai Egyházmegye zenei életének megszervezésében is tevékenyen részt vett. A Schola Cantorum Paulinum énekkart 1973-ban állapította meg a székesegyház fennállásának 200. évfordulója alkalmából Az Ezüstcsengő egyházi gyermek és Ifjúsági kórusok dalversenyét és szemléjét 1995-től szervezte meg. Ezenkívül több zenei alkotás és kiadvány is fűződik a nevéhez. Ezek közül a Zsoltárok gyűjteménye 1971-ben jelent meg, a Szent Teréz mise 1991-ben, a Szabadkai egyházmegye orgonái című könyve pedig 2000-ben látott napvilágot, míg a Négy passió című művét 2003-ban adták ki. Miocs József tagja volt a Himnológiai Társaságnak, az Európai Egyházzenei Társaságnak, illetve a magyar és horvát egyházzenei társaságoknak.

Munkásságáért élete során több elismerésben is részesült. A Magyar Köztársaság Aranyérdemkereszt kitüntetését 2007-ben, Szabadka Város díszpolgári címét 2008-ban nyerte el. Tavaly novemberben ötvenéves oktatói, nevelői és lelkipásztori szolgálatának elismeréseként Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

Agárdi Brigitta

Gyakorlatból tudom, hogy az idősebb embernek is hasznát vehetik. Ezzel a meggyőződéssel jelentkeztem önkéntesnek két évvel ezelőtt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra – mondván, gyertyaosztónak még megteszem. Úgy is volt, sőt, többet is rám bíztak. Az egy hét életem egyik legszebb élménye volt.

Miután értesültem arról, hogy Ferenc pápa Magyarországra látogat, elkezdtem kutakodni, hogy hogy lehetek önkéntes. Végül a Magyar Kurírban megjelenő cikk alapján regisztráltam és jelentkeztem be. Immár „hivatalos“ önkéntesként izgatottan és egyre türelmetlenebbül vártam a kiírást, hova jelentkezhetek. Azt sejtettem, hogy lesz próbanap is, ezért a pápai misére esett a választásom. A terület, amelyre bejelentkeztem az „Egyházi személyek-, fellépők- és közreműködők koordinálása“ volt, ezen belül pedig a „Papok és Egyházi személyek ültetése“ csoportba.

Borisz fiammal már pénteken délután felutaztunk Budapestre, hogy ott tudjak lenni a próbán.

Április 29-én, szombaton volt a próbanap. Budapest hajnali ötkor még alszik, a (villamos, metró) megállók üresek. Hatra kellett ott lennem az Alkotmány utcában lévő bázisnak nevezett Közgazdasági Egyetem előtt. A bázisban egy újabb regisztráció következett, és miután átadtuk az előre kitöltött szerződésünket, megkaptuk az esőköpenyt, egy „Önkéntes“ feliratú pólót egy alkalmi kis vászon hátizsákba csomagolva. Meg egy-egy szendvicset és vizet. Utána következett a terepbejárás, hogy mindenki tudja, hol, mikor mi lesz a feladata. Akkor alkalmunk volt egészen közelről látni a pódiumot, amelyen a pápa a Szentmisét be fogja mutatni. Mintegy 30-an voltunk a csoportban. Koordinátorunk profi módon vezetett végig bennünket, a várható buktatókra külön felhívta a figyelmünket. Még egy kis protokoll-képzést is tartott.

Vasárnap 5-re mentünk. Az első metróval. Csak kék esőkabátos önkéntes utazott rajta meg néhány idős házaspár. Az egyik néni nagy boldogan újságolta, hogy képzeljük, a Rózsák terén lekezelt vele a pápa, sőt, még rózsafűzért is kapott tőle! Már a metróban ünnepi hangulat volt.

Hat óra felé foglaltuk el „hivatali helyünket“ a Balassi utca végén. A villamossíneken volt egy belélpetőpont, ahol mindenkit átmotoztak. Ez után állt egy hatalmas sátor, amelyekben állványokon lógtak az egyforma miseruhák. Úgy értesültünk, hogy 2000 pap fog részt venni a szentmisén. Minden pap beöltözve, egy fehér kalappal jött ki a sátorból. Az önkéntesek feladata volt, hogy őket elvezessük a papi szektorba és megfelelő helyre ültessük (feltöltöttük előlről hátrafelé a sorokat). Az érkező papokat „Dícsértessék“-kel, „Isten hozta“-val, a görögkatolikusokat pedig „Jézus feltámadt“-al köszöntöttük (nálunk a pravoszlávok is így köszönnek a húsvéti ünnepkör idején, Hristos se rodi“). A legnagyobb tekintélyű pap minden bizonnyal Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapítója volt. De ott voltak a Szabadkai Püspökség papjai is, Fazekas Ferenc helynök vezetésével. A Püspökség három kispapjával is volt alkalmam szót váltani. Örültem a hazai arcoknak.

A beléptetés ideje alatt hangos imádkozás és több tanúságtétel hangzott el.

Egyre kevésbé volt hideg, az idő gyorsan elszállt és bezárták a beléptető kapukat. Ekkor már szabadok voltunk. Nemsokkal később hangos éljenzés volt hallható (némák voltak a hangszórók). Megjelent a tömegben (és a hatalmas kivetítőkön) a pápa. Szerencsém volt, kb. 3 m-re haladt el tőlem, áldást is adott. Nem sokkal később elkezdődött a Szentmise. Mi, önkéntesek benn maradhattunk a papi szektorban, azaz a miséző papsághoz legközelebbi szektorban. Közel voltunk az oltárhoz és a szentatyához.

Az egész mise alatt érezni lehetett, hogy ez a mise más, mint egy másik. Ünnepélyesebb, felemelőbb. Ferenc pápa tette azzá. Ő, Krisztus helytartója, a Vatikán első embere, Róma püspöke, egy derűlátó, mosolygós, közvetlen, magyarokat szerető (nem mintha különbséget tenne) pápa. Nem utolsó sorban bátorító is. Az áldás és a himnuszok elhangzása után tolókocsiban távozott közülünk, de a tömeg még sokáig éltette, a kórus pedig sokáig énekelt. A Győzelemről énekeljen NEK-dal és a nálunk ritkábban hallható Boldogasszony anyánk is elhangzott. Oltáriszentség és Szűzanya. Hitünk két sarkalatos pontja. Ezeket az énekeket csak nagy tömegek tudják igazán szépen és szívből elénekelni. Most szívből jött minden hang.

Elment Ferenc pápa. De senki se nosztalgiázott, sajnálkozott ezen. Mindenki boldog volt, hogy ott volt, Vele együtt imádkozott és dicsőítette Istent és a Szűzanyát. Egy hatalmas lelki töltettel hagytam el a Kossuth teret, és ezt az örömet tovább adtam. Örömömre szolgált az is, hogy valahol a tömegben ott volt kisebb fiam, Ábel is és Anna 4 éves unokám, aki beszámolt arról, hogy ők mit és hogy láttak.

Hetven évesen úgy érzem, hogy Istentől megint egy nagyon szép ajándékot kaptam, kegyelmet, hogy ép testtel és lélekkel ott lehettem a pápa közelében és egy picit én is hozzájárulhattam ehhez az ünnepi Szentmiséhez.

Dr. Czékus Géza

Az Egyház április 25-én a liturgikus kalendárium szerint szent Márkról emlékezett meg, aki a négy kánoni evangélium egyik szerzője. A Paulinum közössége ezen a napon különös képpen is ünnepelt, ugyanis a szeminárium (kollégium) lelkésze, Forgić Marko atya e napon ünnepli névnapját.

Marko atya délelőtt a tanárokat vendégelte meg, este pedig a kápolnában az előlárókkal és a diákokkal szent misét mutatott be szent Márk tiszteletére. A lelkész beszédében méltatta a szent életét, aki gyermek volt, amikor Keresztelő János megkezdte tevékenységét és Jeruzsálemben Jézus Krisztus meghalt és föltámadt. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy Péter, miután csodálatosan kiszabadult Heródes börtönéből, ,,elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”. Márk anyja özvegy lehetett, mert a férjéről soha nincs szó. Házát az első jeruzsálemi keresztények rendelkezésére bocsátotta. Pétert a háznép is jól ismerte, mert az ajtónálló szolgáló, Rodé a hangjáról ráismert (ApCsel 12,11-17). A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott Márk az Úr elfogatásának éjjelén ebben a kertben. Amikor ugyanis az Urat elfogták, és minden tanítványa elmenekült, ,,egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott” (Mk 14,51-52). Márk először Péter apostol, majd Pál apostol követője volt a missziós utakon. A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint ,,Péter tolmácsáról”. Ezzel függ össze evangéliuma is. A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk az az alexandriai egyház alapítója és a város első püspöke, ahol vértanúhalált halt. Velencei kereskedők megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől Velencébe vitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. A szentmise után a rektor, Miocs József atya és a diákok köszöntötték Marko atyát névnapja alkalmából.

2023 április 29-én szombaton a pápa fiatalokkal találkozott a budapesti Papp László sportarénában.

A Papp László sportarénában találkozott szombaton délután fél ötkor Ferenc pápa a fiatalokkal, akik nemcsak számban, hanem kirobbanó lelkesedésükkel töltötték meg a stadiont. Tanúságtételek, énekek és imák hangzottak el, a Szentatya pedig közvetlen módon válaszolt nekik, lelkükre kötve a megbocsátás, a lehajló szolgálat, a tudatos célkitűzés és edzés, az ima és a csend, a bátor igazságkeresés, a tanúságtétel és a szíves önátadás fontosságát.

Számomra Ferenc beszéded egyértelmű és megható volt, különösen azért, mert amikor beszélt mind a 11 ezer fiatal csendben figyelt és hallgatta szavait.

Utazásunk Csantavérről szegedre busszal történt, ottt vonatra szálltunk és indultunk Budapestre. A hosszú és fársztó út ellenére mindenki zgatottan várta, hogy láthassa Krisztus földi helytartóját. A pápai beszéd előtt egy kis lelkesítő koncertet kaptk a fiatalok, ahol Rúzsa Magdi is fellépett. A pár óráig tartó műsor után elindultunk haza és az úton hazafelé megbeszéltük, hogy kinek mi maradt meg legjobban, mely része tetszett neki legjobban az elmúlt pár órából. Számomra ez egy felejthetetlen élmény marad mindörökre.

Szerbia államiságának ünnepe február 15-e, ugyanis 1804-ben február 15-én kezdetét vette a szerb felkelés Orašac-on. Ekkor a belgrádi pasalik területén élő szerbek vezetői összegyűltek, és döntést hoztak, amelynek értelmében felkelést szerveznek  törökök ellen. A felkelés vezérévé Đorđe Petrović-Karađorđét választották. 1835-ben szintén február 15-én Kragujevacon volt megtartva a nemzetgyűlés, amelyen a Szerb Fejedelemség első alkotmánya el lett fogadva. A történelem folyamán Szerbiának több alkotmány is volt. A jelenleg érvényben levő alkotmányt 2006-ban hozták meg. Február 15-ét, mint az államiság napját a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idején is ünnepelték, majd megszüntették. 2001-ben újabb döntés után ismét előírt ünnep lett, amely 2012-től kétnapossá vált, ami azt jelenti, hogy február 15-e mellett 16-a is ünnep. Ezeken a napokon állami rendelet alapján az oktatási és más állami intézményekben munkaszüneti napok voltak.

A Szabadkai Városi Múzeum kiállítást rendezett a pesti Schöfft család festőművészek alkotásaiból, amelyen portrék és oltárképek voltak megtekinthetőek a látogatók számára. A kiállítást Dr. Szvoboda D. Gabriella művészettörténész  nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy nemcsak Schöfft Károlyról van szó, hanem a családtagjairól is, akik gerenrációkon keresztül festőművészeket soroltattak fel.

Ezen festő család a XVIII. század második felétől a XIX. század elejéig a képzőalkotás területén a legismertebbek között voltak számon tartva. A család három festő generációjából az elsők csupán templomi oltárképeket  festettek, míg az utolsó tagok már egyéni megrendelés után a portrékat is megfestették. A Schöfft család Magyarország, Vajdaság, Horvátország és Románia területén tevékenykedett és részesült elismerésben. A festmények stílusa leginkább késői barokk, majd klasszicista és végül  romantikus stílusban  készültek.  A múzeum galériájában számos király, nemes ember, mint Ferenc magyar király és osztrák császár, valamint gróf Széchenyi István  portréja és templomok oltárképei voltak megtekinthetőek. Szabadka városa Schöfft egyik legszebb képével dicsekedhet, a székesegyház Szent Teréz  oltárképével. A tárlat szervezője Dr Papp Korhecz Zsuzsanna volt. A megnyítón többek között jelen volt Msgr. Dr Német László, belgrádi érsek-metropolíta és  Msgr. Fazekas Ferenc egyházmegyei kormányzó.