A nyolcadikos csantavéri diákok látogatást tettek gimnáziumunkba és szemináriumunkba az elmúlt hónapban ft. Utcai Róbert atyával. A diákok tudomást szerezhettek arról, hogy a Paulinum Gimnázium társadalmi – nyelvi irányzatú iskola, amely fiúk és lányok előtt nyílt oktatási intézet, az oktatás és nevelés  keretében a keresztény hit és értékek elmélyítését is célozza, azzal a szándékkal, hogy így ne csak tudásra tegyenek szert a fiatalok, hanem felelősség- és tisztelettudó magatartásra egyaránt.

Az iskola biztosítja a diákok számára a tankönyveket, továbbá a sikeres diákok ösztöndíjban fognak részesülni. Azok a tanulók, akik angol vagy német nyelvből szeretnének nyelvvizsgát, azok részére a plusz felkészítő nyelvtanórákat biztosítjuk. Az oktatási intézet keretében lehetőség van szaktanár segítségével a megszerzett zenei tudás tovább bővítésére illetve fejlesztésére, vagy kezdő ként megtanulni hangszeren játszani. Gazdag vallási, kulturális és tanulmányi kirándulások részesei lehetnek.”

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium minden egyes és csoport diák érdeklődését és látogatását szívesen fogadja. Utóbbinak a kivitelezése esetén, a honlapunkon található elérhetőségeken történő előzetes egyeztetés után kerül sor.

A böjti idő derekán vagyunk már. Az első napon, amely a liturgikus szertartás során történő hamuval való megjelölés után hamvazószerdának neveznek, a kápolnában szentmise keretében hamvazkodtunk, és ezzel meg is kezdtük a negyvennapos böjtöt. A hamuval való megjelölés az ószövetségi ember előtt is ismeretes, amely révén a gyászt és a bűnbánatot fejezte ki. A kereszténységben  a korai egyház bűnbánati rítusára vezethető vissza, amikor is a nyilvános bűnbánókat a kánoni bűnbánat szertartása keretében hamuval jelölték meg, majd az ádámkapun át kivezették őket a templomból.  II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval jelöljék meg e napon. A szertartáson a pap az előző évi virágvasárnapon szentelt barka hamujával jelöli meg a hívek homlokát. A szertartást végző személy, míg hamuval keresztet rajzol, vagy azt a fejre szórja a következőket mondja: “Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” vagy „Emlékezzél meg  ember, hogy porból lettél és porrá leszel!”. A hamú nem csak a bűnbánatra, hanem  az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A nagyböjtben a Paulinum kápolnájában a szerdai és pénteki napokon keresztútat végzünk, és csütörtökön este szentségimádást és elmélkedést.

Tapossuk az élet útját, s közben, míg a szebb pillanatokat megélve örülünk, bú-bánat távol áll, máskor fejünket kapkodjuk, mint a kegyetlen mostoha, amikor lecsap az élet ostora. Bizony, könnyebb lenne, amiként az útjelző táblák rendre terelik a forgalmat és óvják az életet, úgy jelzőlámpás gyanánt megvilagítanák utunkat. Most, nagyböjtben, a kereszt útját Jézussal járjuk, s mint minden útjelző táblánál megállunk vagy feltekintünk a biztos cél érdekében, úgy az állomások előtt is figyelünk, hallgatunk és tanulunk: mi az életre vezető út.

A keresztút átérezteti az emberi tettek súlyát, és együttérzésre indít, hogy tragédiák – a szülő látja gyermeke élete kiontását –, az ember kínzása és megölése pusztán emberi gonoszságból és mohóságból ne következzenek be. Miként Jézus figyelmezteti az őt sirató asszonyokat: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lk 23,29-31) A stációk járása során láthatjuk, hogy Jézus háromszor esik el, de minden egyes alkalommal feláll, és folytatja. Az életben mi is a magány és a világi gondok terhe miatt, olykor a legszívesebben feladnánk. A keresztút pont arra mutat rá, hogy ne add fel, ne hidd el, hogy nincs tovább... Állj fel, mert a tét a te életed, és a holnap az nem a ma.

A kápolnában szerdai és pénteki napokon végezzük a keresztutat. Minden alkalommal egy-egy osztály diákjai vezetik az ájtatosságot. Ez az ájtatosság a középkorban terjedt el. A hagyomány szerint Mária, Jézus anyja és egy-egy tanítvány a feltámadás után Jézus utolsó földi napjainak színhelyeit rendszeresen felkeresték és körbejárták. A későbbi időkben a keresztút egyes helyein emléktáblákat kezdtek elhelyezni a hívek. A XIV. században a ferencesek által vezetett szentföldi zarándoklatok folyamán a hívek már a Praetorium–Szentsír közti távon 14 emlékhelyből álló útvonalat jártak be. A 14 stációs keresztút elterjedéséhez különösen hozzájárult Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences, aki 576 keresztutat állítatott fel. Azóta a keresztút minden egyes keresztény templomban megtalálható, és a nagyböjti időben mindig új kihívás a keresztények számára, hogy Jézus megváltói művén gondolkodjanak, és ezt összefüzzék a maguk életével.

Szerbiában február 15-én ünnepelték az államiság napját. Ezen a napon emlékeztek az első szerb felkelésre, amely 1804-ben vette kezdetét Orašac-on. Ekkor a belgrádi pasalik területén élő szerb vezetők gyűlést szerveztek, amelyen a felkelés mellett döntöttek, és vezéré Đorđe Petrović-Karađorđét választották. Február 15-e jelentős azt illetően is, hogy szintén ezen a dátumon 1835-ben Kragujevacon volt megtartva az a  nemzetgyűlés, amelyen a Szerb Fejedelemség első alkotmánya lett elfogadva.

Az idő folyamán Szerbiának több alkotmány is volt. A jelenleg érvényben levő alkotmányt 2006-ban hozták meg. Február 15-ét, mint az államiság napját a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idején is ünnepelték, majd megszüntették. 2001-ben újabb döntés után ismét előírt ünnep lett, amely 2012-től kétnapossá vált, ami azt jelenti, hogy február 15-e mellett 16-a is ünnep. Ezeken a napokon állami rendelet alapján minként az oktatási és más állami intézményekben, úgy nálunk is munkaszüneti napok voltak.

A farsang, vagyis a szórakozás és mulatozás ideje hamarosan véget ér, és kezdetét veszi a nagyböjt, mint a kereszténység fő ünnepére, a húsvétra való felkészülés időszaka. A böjti készülődéssel kapcsolatosan kérdeztük diákjainkat:

,,A nagyböjti időszakot sokan úgy tartják számon, mint az a bizonyos húsvét előtti 40 nap, amely csupán arról szól, hogy lemondunk valamiről. Én ezt idén kicsit megfordítom. A hangsúlyt nem a lemondásra teszem, hanem helyette inkább arra törekszem, hogy ezen 40 nap alatt legalább napi egy jócselekedetem legyen. Lehet, sokan azt gondolják, hogy az ember mindennap tesz valami jót, de ez sajnos sokszor nem így van, csak azt tesszük meg, amit muszáj, ami a kötelességünk. Én ezen akarok változtatni, és ezzel készülök húsvét ünnepére.” – mondta H. Andor.

,,Nagyböjt a húsvétra való készülődés időszaka, ám valójában erre felkészítő időre is kell készülni. A hátralevő rövid időszakban, ami még maradt az évközi időből, már most el kell gondolkodni azon, hogy idén mit és hogy csináljak. A 40 napos készülődés annyi napot tesz ki, amennyit Jézus Krisztus töltött el a pusztában, és biztos, hogy Ő maga is felkészült erre. Korábban a nagyböjtöt is megelőzte három ,,lila vasárnap”, amelyek arra voltak hivatva, hogy felkészítsenek a nagyböjti bűnbánatra. Az emberek már ekkor elkezdtek gondolkodni azon, hogy miről mondanak le, vagy milyen áldozatokat hoznak. Ma már sok esetben csupán úgy állunk hozzá, hogy várjuk, mikor veszi kezdetét a böjt, közben elfelejtünk ráhangolódni, és egyszerűen szinte csak beleesünk. Néha engem is készületlenül ér. Talán éppen ezért van, hogy nehezünkre esik, és gyorsan el is múlik. Én már most gondolkodom azon, hogy hamarosan itt van hamvazószerda, és ezzel kezdetét veszi a böjtölés, és valamiről le kell mondanom. Ezen alkalom arra ösztönöz, hogy végérvényesen lemondjak olyasvalamiről, ami az életemben nem helyén való, vagy amit meg akarok változtatni. Ilyenkor mindenképpen arra törekszem, hogy többet imádkozzak azon kegyelemért, ami révén formálódhatok, és azért, hogy ezen böjti idő a javamra váljon, és így végül örömmel ünnepeljem húsvétot.” – felelte V. Nikola.

„A böjtre fontos lelkileg előkészülni. Tudatában kell lenni annak, hogy a böjtöt megelőző idő hétköznapjaiból hamarosan átlépünk az év bűnbánati időszakába. Számomra ezen időintervallum az egyik legfontosabb szakasz, és egyben tökéletes lehetőség a lelki fejlődésre. Ilyenkor sokat szoktam elmélkedni az evangélium azon szakaszáról, amely Jézus 40 napos pusztai böjtjéről és az ördög általi megkísértéseiről számol be, és el-el gondolkodom Jézusnak a kísértésekre adott válaszain. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez a böjt, az ima, a jócselekedetek, az adakozás és az önmegtartóztatás ideje. Ennélfogva igyekszem lemondani mindazon anyagi dolgokról, amelyekhez túlzottan kötődök annak érdekében, hogy több figyelmet tudjak fordítani a lelki dogokra. Ugyanis azáltal, hogy lemondok valamilyen eledelről, italról..., és mindezt ima nélkül, Istenre való figyelés nélkül teszem, akkor a böjt csupán egyszerű diéta vagy leszokás marad.” – fejtette ki K. Antonij.

A Katolikus Egyházban február 2-án kezdődött a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére tartott kilenced. Azon a napon vette kezdetét 1858-ban a több napig tartó jelenések a Lourdes közelében lévő barlangban. Bernadette Soubirous tanú szavait kezdetben a lakóság kételkedve fogadta, míg a Szűzanya által meg nem mutatott forrás mellett csodás gyógyulásnak tanúi nem lettek. A jelenések hatására Bernadette addigi életmódjával felhagyott, és szerzetes nővérnek állt a Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorba. A csodás események után a Szűzanya óhaja szerint megépült a templom. Azóta a barlang sziklái fölé és alá épült bazilika a keresztény világ legismertebb Mária zarándokhelyévé vált. A jelenések emlékezetére minden évben február 2-től 11-ig a hívők világszerte kilencedet végeznek. A kilencedet záró napon a székesegyházban  részt vettünk az esti ünnepi püspöki szentmisén.

Szent Balázs püspök és vértanúra emlékezett a keresztény világ február 3-án. Ekkor a hívők torok áldásban, úgynevezett Balázsolásban részesülhettek. Szent Balázs a 3-4. században élt. Örmény származású volt, aki mint orvos tevékenykedett. Példás keresztény magatartása miatt Szebaszte hívő népe püspökké választotta. A Szentlélektől indíttatva egy a közelben lévő barlangba vonult, ahonnan a közösséget vezette és folytatta gyógyítói tevékenységét. A helyi helytartó elfogatta és hittagadásra akarta rávenni, ám minek következtében ez nem sikerült, halálra ítélték. Szent Balázs püspök és vértanú napján ünnepi szentmisét tartottunk a kápolnában, amelyen Balázs áldáshoz járultunk.

A Szabadkai Egyházmegyében január 31-e az a nap, amikor a Paulinum kápolnájában egész napos szentségimást kell tartani. Ezen a napon reggel az intézet kápolnájában összegyűltünk a közös ünnepi szentmisére, amelynek a végén az ostensoriumban ki lett helyezve az Eucharisztia.  A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett Szentség elé. A monstranciában kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása minden időben a Krisztus visszajövetelét virrasztva váró hívők alapmagatartása. Az Eucharisztia előtti hódolat kifejezi az Úr iránti tiszteletünket, hűségünket és elkötelezettségünket. A Katolikus Egyház Katekizmusa a következőt írja a 1380. pontban: ”Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel Ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: „Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk.”

Szent Pál megtérésének napján, január 25-én tartották meg a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium iskolanapját. Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet Msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye püspöke celebrált. Ennek keretében lektoravatásra is sor került. Gubena Ábelt és Huszár Ádámot, a Paulinum egykori tanulóit Fazekas Ferenc püspök avatta fel.

A szentmise végén ft. Tojzán László, az intézmény rektora szólt a jelenlevőkhoz, majd a Paulinum tanulói alkalmi műsorral kedveskedtek a jelenlevőknek. Elsőként Pozder Damján harmadik osztályos diák temerini népdalokat adott elő citerán. Kontra Antonij negyedikes tanuló horvát nyelvű szavalattal készült, majd Kiss Szilveszter harmadikos diák egy Bach-művet játszott el zongorán. Ezután Kontra Antonij és Huszár Andor negyedik osztályos tanulók köszöntőbeszédeket olvastak fel, amelyekben hálát adtak mindazoknak, akik valamilyen formában támogatták az iskolát. Megemlékeztek Msgr. Miocs József atyáról, a Paulinum rektoráról, valamint Pásztor Istvánról, a Vajdasági Magyar Szövetség egykori elnökéről, akik az előző év folyamán hunytak el. A műsor zárásaként a Rejts most el című dal hangozott el, amelyet Huszár Andor énekelt el, és gitáron Kontra Antonij kísérte.

Az esemény végén Csorba Ottó, az iskola oktatási felelőse köszöntötte a vendégeket. A Paulinum iskolanapján a Szabadkai Egyházmegye püspökén, papjain, szerzetes testvérein és nővérein, valamint a híveken kívül világi méltóságok is részt vettek. Az ünnepségen jelen volt Balog György, Magyarország szabadkai konzulja, Szakállas Zsolt tartományi oktatási titkár, dr. Pásztor Bálint, a VMSZ megbízott elnöke és Szabadka város képviselő-testületének elnöke. Az iskolanapot jelenlétével megtiszte még Kern Imre alpolgármester és Matin Hajnalka polgármesteri tanácsos, továbbá Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Bašić Karolina, a Horvát Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke.

A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium tanulói a Szabadkai Magyar Rádió szerkesztőségében jártak. Iskolánk diákjai évek óta szerepelnek a rádió ünnepi műsorában, amelyet ezúttal az Olvasónapló című irodalmi műsorban hallgathatnak meg az érdeklődők. Az idén Huszár Andor, negyedik osztályos és Steiner Arnold elsős tanuló vettek részt a Paulinum karácsonyi műsorának elkészítésében. Ennek összeállításában Agárdi Brigitta magyartanár, valamint Bencsik István, az Olvasónapló szerkesztő-műsorvezetője volt a segítségükre. A héten a rádió szerkesztőségében rögzítésre került a műsor. Az Olvasónapló különkiadásában alkalmi verseket, valamint Ferenc pápa gondolatait hallgathatják meg az érdeklődők.