A nagyböjt az egyházi év szent időszaka. A keresztény élet intenzív, kiváltságos ideje, amikor arra kell törekednünk, hogy mélyebben éljük át Krisztus Urunk  megváltói művét. A nagyböjtben nem csak Jézus életének, szenvedésének  és feltámadásának titkáról van szó, hanem sokkal többről. A „titok” itt azt jelenti, hogy Krisztus  életének eseményeibe a keresztség által mi is bekapcsolódunk. Mondhatnánk, Krisztus mibennünk akar megtörténni, úgy az enyémben, mint az egész egyház  közösségében. A nagyböjt megváltásunk előkészületi ideje, amely a nagyhéten és húsvét liturgiáján éri el  csúcspontját. Mi egyek vagyunk Krisztussal, viszont Krisztusban egyek vagyunk egymással és Krisztus által egyek vagyunk az Atyával és a Szentlélekkel. Ez a titok, misztérium, vagy rejtelem történik velünk különösen a nagyböjti szent időszakban.

A nagyböjt arra hív bennünket, hogy imáinkon, elmélkedéseinken és az ájtatosságokon keresztül  mélyebb lelki életet éljünk. Gyakrabban  táplálkodjunk Isten Igéjével  a Szentírásból, hiszen így mélyitjük el hitbeli tudásunkat és ily módon alakul ki bennünk az Isteni gondolkodásmód. A nagyböjt még arra is int bennünket, hogy  több időt töltsünk a hívők közösségében, és hogy gyakrabban vegyünk részt a szentmiséken és a szentáldozásban, hiszen így valósul meg egybekapcsolódásunk Krisztussal és egymással. Az egyház azt kívánja tőlünk, hogy ebben a szent időszakban erősödjünk és növekedjünk hitünkben és  annak átélésében.  Krisztusunk  titkáról szent Pál apostol így ír: ”titok, amely századok és nemzedékek óta rejtve  volt, s amelyet  most  kinyilatkoztatott szentjeinek az Isten Krisztus által, aki a megdicsőülés  reménye.”  (Kol.1,26)

Szepesi Albert

A keresztény világ számára hamvazószerdával kezdetét veszi a húsvétra előkészítő nagyböjti időszak. A megnevezés a liturgikus szertartás során történő hamuval való megjelölésből ered. II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg e napon. A hamvazkodás szokása a katolikusoknál maradt fenn. A szertartáson a pap az előző évi virágvasárnapon szentelt barka hamujával jelöli meg a hívek homlokát. A szertartást végző személy, míg hamuval keresztet rajzol, vagy azt a fejre szórja a következőket mondja: Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel! Újabban így is figyelmeztethet: “Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!”. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A népi hiedelem szerint a hamvazkodásnak tisztító, gyógyító hatása van, és távol tart minden bajt és gonoszt.

Hamvazószerda mozgó ünnep. Húsvét előtt negyven nappal van, bár a számolást úgy kell elvégezni, hogy a vasárnapokat kihagyjuk, mert a vasárnap nem böjti nap. Mi is a Paulinumban idén február 17-én a kápolnában szentmise keretében hamvazkodtunk, és ezzel meg is kezdtük a negyvennapos böjtöt.

Kiss Szebasztián

Folyó hó 8-10. között a Belgrádi érsekség papjai számára lelkinap volt tartva a szabadkai Augustinianum pasztorális központban. 9-én ellátogatott hozzánk msgr. Stanislav Hočevar belgrádi érsek, országunk metropolitája. A kápolnában köszöntöttük, aki a nagyböjti időre való tekintettel buzdító szavakat intézett hozzánk. Elmagyarázta, hogy a böjti idő napjainak 40-es száma nem véletlen, és ezen szám a Szentírásban mély gyökerekkel bír, rámutatva, hogy jelen van Noé esetében, továbbá zsidók pusztai vándorlásánál, Mózes a Sínai-hegyen, niniveiek bűnbánati napjaik és más számos esetben, amelyeknek egy közös nevezője van, hogy életet megváltozató rendkívüli esemény tanúja lesz az ember.  Majd egy kérdéssel fordult hozzánk: „Ti mit gondoltok, gazdagok vagytok? Tudjátok meg, hogy azok vagytok.” Felhívta figyelmünket, és ismételten emlékeztetett bennünket, gondoljunk arra, hogy minden egyes nap mennyi percünk, azaz időnk van, és olykor elfeledkezve eltékozoljuk ezen értéket. Az idő kerekét visszaforgatni nem lehet, ezért Isten akarata szerint éljünk és cselekedjünk, aki az embernek jót akar,  miként hogyha visszatekintünk, ne bánjuk.

Ukrajna és Oroszország közt kitört háború sok ként érte a világot, kifejezetten minek után sokan a konfliktust megállapodások és szankciók révén rendeződni vélték. Ukrajna területén zajló háború alakulásáról és szörnyűségeiről renget felvétel látott napvilágot a médiákban és a különféle közösségi oldalakon. A harcok következtében nemet és életkort nem válogatva vesztik életüket emberek, és tömegek kényszerülnek mindenüket elhagyni és menekülni. A kialakult helyzetre való tekintettel a világ országai részéről különféle jellegű összefogások születtek a háború felszámolására. A rengeteg menekült megsegítésére nemzetközi hálózatok alakultak ki, amelyek humanitárius gyűjtéseket szerveznek. Vajdaságban szintén megszervezésre került a humanitárius akció, amelyről médiák és közösségi oldalakon révén intéztek felhívást az emberekhez. A felhívásban élelmi-, tisztálkodási szerek, pelenkák, takarók és egyéb szükségszerű cikkek szerepeltek. A Paulinum Gimnázium és Szeminárium két segélyszervezeten, a Szabadkai Vöröskereszten keresztül és a  Hajdújáráson szervezett akció révén jutatta el adományait. Imádkozzunk a háború mielőbbi megszűnéséért!

A szentségimádás során az eucharisztia előtt hódolunk. Az eucharisztia (vagyis oltáriszentség) elnevezés a benne levő kharisz, vagyis „kegyelem, kegyelmi adomány” fogalom miatt lett általánosabb, hiszen az Egyház úgy élte meg az utolsó vacsora titkát, mint Jézus szeretetének ajándékát. Az eukarisztia az egész keresztény élet forrása és csúcsa, ugyanis benne van az Egyház minden lelki java. Jézus Krisztus nemcsak a szentmise idejére jelenik meg a kenyér és bor színe alatt, hanem jelenvaló marad a szentségben a szentmise után is. Van alkalmi illetve egyéni szentségimádás és örökös szentségimádás. Az örökös szentségimádás azt jelenti, hogy egy egyházmegyében az év minden napján reggeltől estig imádkoznak a szentség előtt valamelyik templomban vagy kápolnában.

A Paulinum kápolnájában az éves szentségimádási nap január 31. A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett szentség elé, amely előtt litániákat, elmélkedéseket tartottak, és rózsafűzért imádkoztak, majd ezt követte a szentmise, amelyet nevelőnk vezetett.

Ezen a napon az intézet beosztása szerint egy-egy lelki előadás is szokott lenni. Az elmélkedést délelőtt magyar nyelven ft. Utcai Róbert csantavéri plébános, míg délután horvát nyelven ft. Muharem Dragan kisboszniai plébános tartotta. Szepesi Albert, a IV. osztály diákja így számol be: „Róbert atya a szinódussal kapcsolatban szólt hozzánk. Kifejtette, hogy az Egyház a szinódust nem azért akarja, mert süllyedne a hajó, hanem, hogy együtt haladjunk egy kitűzött nemes cél felé. Közösen elimádkoztuk a szinódusi imát. Regőczi István atya „Isten vándorra”címmű könyvét mutatta be. A könyv magáról a költőről szól, akinek nehéz sorsa volt. A kommunizmus kemény korszakában volt aktív pap. Felolvasott egy kis részletet, amely a paptársaival a börtönben töltött időszakról számolt be. A raboskodás idején történt, hogy az egyik társa kenyérbélből figurákat csinált. Megkérte az illetőt, hogy csináljon egy kis Jézus figurát, amit ez meg is tett, majd a karácsonyt közösen ünnepelték. Este egy kis jászolt csinált a sarokban, ahol együtt énekeltek karácsonyi énekeket. Nem sokkal később egy fiatal fiút löktek be az ajtón, aki rossz állapotban volt. Enni kért. Odaadták neki a kenyérből megformált Jézuskát. A könyvrészlet után a Szentírásból olvasott fel egy szakaszt, amely a vak koldus meggyógyításáról szólt. Majd tette fel a kérdést, hogy nemde a vak embernek teljesen meg kell bíznia abban, aki vezeti. Ha nem bízott volna benne, akkor nem nyerte volna vissza a látását.„

Ft. Muharem atya előadására így emlékszik Kontra Antonij: „Miért létezünk, mi életünk célja, ha úgyis mindannyian meg fogunk halni? Ezen kérdés minden egyes értelmes emberben feltevődik. A Szentírásból a gazdag ifjú történetét idézte, akinek sikeres élete volt. Egy nap, amikor találkozott Jézussal, azt a kérdést tette fel, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséért. Miután azt a választ kapta, hogy ossza szét vagyonát, magába fordulva szomorúan távozott. Az élet része az áldozathozatal. Emlékeztetett a 127 óra című igaz történeten alapuló játékfilmre, amelyben a sziklát megmászni kívánó személy, miután lezuhant, és keze egy szikla alá szorult, le kellett vágnia kezét, hogy a túlélés reményében szabaduljon és segítséget keressen. Isten természetesen nem azt kívánja tőlünk, hogy vágjuk le kezünket, de mindenképpen az élet része a lemondás a valami nagyobbért, értékesebbért.”

Február 2-án kezdetét vette a kilenced Lourdes-i Szűzanya tiszteletére. A kilenced keretében, február 3-án volt a tizennégy segítő szent közé sorolt Szent Balázs püspök és vértanú emléknapja. Ezen a napon a székesegyházban részesültünk balázsáldásban. A megmaradt történelmi feljegyzések szerint az örmény származású szent a 3-4. században élt, aki orvos ként tevékenykedet a nép körében. Példás keresztény magatartása miatt Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Agricola helytartó 316 táján még folytatta Szebasztéban a Licinius császár korábban elrendelt keresztényüldözést. A püspök barlangjához vezető út közismert volt, így üldözői könnyen elfogták. A helytartó hittagadásra akarta rávenni, ám minek következtében ez nem sikerült, halálra ítélték. A szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában is csodákat tett. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték. Szent Balázs vértanúhoz kapcsolódó legismertebb történet szerint egy napon rémült anya kereste fel, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút (egy másik változat szerint eltávolította a szálkát), és így megmentette a haláltól. Ezért lett ő elsősorban a torok, a kikiáltók és énekesek védőszentje. Keleten a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól a torokbajok ellen hívták segítségül. Tisztelete a 12. századtól lett általános, mégpedig egy torok áldó imádsággal kapcsolatban.

Pozder Damján, magyarkanizsai származású első éves paulinista diák vagyok. A zene fontos része az életemnek. A zenével kifejezhetjük a lelkünk legmélyét, azokat az érzéseket, amikre már a szavak olykor képtelenek. 7 éves voltam, amikor betértem a templomba. Az első dolog, ami megfogott az, az orgona hangja volt és a gyönyörű ének. Megérintette a szívemet és megfogott. Ez az élmény után kezdtem el ministrálni. Minél jobban bekapcsolódtam a szentmisébe, úgy lassan kezdtem megtanulni az énekeket. A zeneiskolát családi hagyományból kezdtem el. Szüleim és két testvérem is járt zeneiskolába. A fuvolát választottam hangszernek, mert a szép lágy hangjával még kisgyerekként megfogott. A komoly- és az egyházi zene mellett a népzenét is szeretem. Tagja vagyok a kanizsai citera zenekarnak. 6 éve citerázom. Miután a zeneiskolában befejeztem a fuvola szakot, még egy éven át zongoraórákra és magánénekre jártam. Egy időben olyan elképzelésem is volt, hogy kántor szeretnék lenni. A számomra legkedvesebb hangszer az orgona. Nagyon szeretem, mert benne van a lágyság és az erő. Otthon kezdtem el magamtól gyakorolgatni a miseénekeket, és próbáltam valami jót kihozni a gyakorlásaimból. A Paulinumba jelentkeztem, ugyanis itt van lehetőségem orgonán, harmóniumon és zongorán játszani. Szabadidőmben sokat gyakorolok, énekelek és tanulom az egyházi zenét. Néha énekelek a kórusban, amikor éppen nem az oltárnál ministrálok. Szeretném fejleszteni a meglévő tudásom, hogy alkalom adtán, esetleg ha valahol szükséges, akkor akár kántort is helyettesíthessek.

A Szabadkai Egyházmegye védőszentje szent Pál apostol. Egyházmegyénk védőszentje után kapta nevét országunk egyetlen fennálló egyházi alapítású oktatási intézete, a Paulinum. A világegyház január 25-én ünnepelte az üldözőből lett népek apostolát, szent Pált, amely napon mi iskolanapot és kápolna búcsút tartottunk. A nap központi eseménye mindig az ünnepi szentmise. Idén a szent áldozatot az intézet rektora, msgr. Miocs József mutatta be az elöljárókkal. Az egybegyűltekhez az egykori Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar professzora, ddr. Rokay Zoltán szólt.

A szentmise végén alkalmi műsor lett tartva, amely keretében az iskola diákjai léptek fel, és lepték meg a vendégeket. A rektor köszöntő szavai után Gyuris Bálint citerán a „Dalocska” című művet játszotta el, majd szavalat következett horvát nyelven Antonij Kontra előadásában, aki August Šenoa  „Oj budi svoj” versét adta elő. Ezt követte egy ének szám. Huszár Andor szólista Csajkovszkij „Altató dal” című szerzeményét énekelte el Varga Sámuel orgona kíséretével. Ezután magyar nyelven Szepesi Albert Langer Ilona Szent Pál levelét recitálta el. Végül a műsort egy kettős zárta, Pozder Damján fuvolán és Kontra Antonij gitáron Wilchelm Popptól az Allegrettot adták elő.

Az áldás előtt intézetünk rektora megköszönte a vendégek részvételét. A közéleti méltóságok közül köszönetet mondott a Tartományi képviselőház elnökének, Pásztor Istvánnak, a Tartományi Oktatási Titkárság titkárának, Szakállas Zsoltnak, a belgrádi Minisztérium képviselőjének, a Magyarország Főkonzulátusának konzuljának, Balogh Györgynek, Szabadka Város képviselő-testület elnökének, dr. Pásztor Bálintnak és Szabadka Város alpolgármesterének, Kern Imrének, akik támogatják és segítik az intézet működését. Az ünnepségen jelen voltak még más közéleti és civil szervezetek képviselői, iskolaigazgatók, jótevők, a Pualinum jelenlegi és egykori tanárai, papok, volt paulinisták, továbbá szülők, vendégek és hívek. Az ünnepség szerény koktéllal és társalgással zárult a Paulinum nagy termében.

A téli szünidőt szülővárosomban Novo-Miloševon töltöttem el a családommal és a barátaimmal. Szünidőmet reménnyel telve kezdtem, hogy idén megtapasztalhatom a rég várt tél összes gyönyörét és a karácsony meghittségét, ugyanis a kedvenc évszakom. A téli szünidőt a karácsony és az újév teszi teljessé. Reméltem, hogy idén talán megadatik a hó, és tudok szánkózni, hógolyózni és korcsolyázni a családommal és a barátaimmal. Karácsony napján két születésnapot ünnepeltem. E napon van apám születésnapja is. Karácsonyra a családi szokásnak megfelelően a nagymamám kalácsot sütött, míg anyám pulykát. Szép családi élményként a karácsonyfát közösen díszítettük fel. Karácsonyra, Megváltónk születésnapjára az egész család összegyűlt, és közösen elfogyasztottuk el az ünnepi ebédet. Az újévet baráti közegben ünnepeltem meg. Szeretek ünnepelni, ám szükség van a nyugalomra és a meghittségre is, amiket a szent ünnepek alatt és a szünet idején megéltem. A téli szünidő feltöltött erővel, így most újult erővel vághatok neki a második félévnek.

Marko Vrbački

A tavalyi iskolaévet, mind a tananyagok előadása, mind a számonkérés terén, a járvány miatt kiadott oktatásra vonatkozó rendkívüli rendeletek megnehezítették. Az idei első félévről elmondhatjuk, hogy a jelenlegi aktuális rendeletek mellett az oktatói-nevelői tevékenyég lényegesebben meg tudott valósulni. Múlt év december 22-én sikeresen meg tudtuk tartani az első félévi kiértékelő tantestületi gyűlést, amelyre a tágas nagyteremben került sor az aktuális előírások fényében. A megbeszélésen sor került a diákok eredményeinek és magatartásainak ismertetésére. Az idei félévi osztályátlagokkal általánosságban meg voltunk elégedve. A gyűlés második felében megbeszélésre kerültek a további fejlesztések, és bemutatásra került a féléves program.